Beszédek

Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében

Akik már bizonyítottak   

2004. október 1-2, Nagyvárad és Félix-fürdő

 
Akik már bizonyítottak - Berszán Lajos, Gergely István, Molnár János küldöttje, Márkus András, és Böjte atya küldöttje: Kolozsvári Tibor előadása
tovább

Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében

Vas Csaba előadása   

2004. október 1-2, Nagyvárad és Félix-fürdő

A Kárpát-medence egészének népmozgalmi adatai
 
 Annak, aki utolsóként kap szót, egyszerre nehéz, és könnyű a helyzete. Nehéz, mert gondolatainak egy részét már elmondták mások, könnyű, mert van, akire hivatkozni. Én most három előadónkra fogok hivatkozni: Orbán Viktorra, Csép Sándorra, és Bogár Lászlóra.
tovább

Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében

Lőrincz Csaba előadása

2004. október 1-2, Nagyvárad és Félix-fürdő

A Kárpát-medencei migráció
 
A programban a Kárpát-medencei migráció szerepel, de én nem egészen erről szeretnék beszélni, hanem a Kárpát-medencei migrációs politikáról. Mégpedig Magyarország migrációs politikájáról, a Kárpát-medencére összpontosítva a figyelmet.
tovább

Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében

Veres Valér előadása   

2004. október 1-2, Nagyvárad és Félix-fürdő
 
Az erdélyi demográfia jelene és jövője
 
Tisztelt hölgyeim és uraim!

     Amint azt a cím is mutatja, demográfiai megközelítésben, tehát tudományos perspektívában fogjuk Erdély népesedési kérdését vizsgálni, különös tekintettel a jelenre, az 1992-től kezdődő periódusra.
tovább

Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében

Csép Sándor előadása

2004. október 1-2, Nagyvárad és Félix-fürdő

 
Az áldás, népesség mozgalom célja
 
Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves barátaink, eszmetársaink!

     Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm valamennyiüket, és nemcsak szeretettel és tisztelettel, hanem nagy-nagy örömmel is, hogy ennyien elfogadták a meghívásunkat. Biztos vagyok abban, hogy egy nagyon jelentős pillanatnak vagyunk részesei.
tovább

Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében

Tőkés László püspök – Konklúziók, összefoglaló

2004. október 1-2, Nagyvárad és Félix-fürdő

Április 16-17.-én tartottuk a szilágycsehi, mozgalmunkat előkészítő szakmai megbeszélést. Akkor egy Közleményt adtunk ki, mely szerint a munkaértekezlet résztvevői egyetértenek abban, hogy a 20. század magyarsága demográfiai zuhanópályára került.

     „Egybehangzó szakmai érvek és statisztikai adatok igazolják a vészhelyzetet. A Trianon óta leszakított nemzetrészek számbeli fogyatkozása drámai méreteket öltött. A 24. órában vagyunk. Alapos, tudományos igényű helyzetfelmérésben kell kimutatni e kérdéskör minden lényeges vonatkozását, megteremtve ezáltal a szükségszerűen következő feladat-meghatározás gyakorlati előfeltételeit. A demográfiai adatok adekvát értelmezése nyomán árnyalt helyzetképet kaphatunk a népességfogyásról, és imígyen kirajzolódnak azok a főbb cselekvési irányok is, amelyek mentén konkrét nemzetmentő programot, nemzeti missziói mozgalmat lehet és kell indítani.”

     Ezután összeállítottuk az Áldás, népesség című, nemzetpolitikai-nemzeti missziói mozgalomról szóló dokumentumot. Ez a keretdokumentuma a továbblépésnek. Csak a záradékot idézem: „A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése június 11.-i ülésén e Tervezetet egyhangúlag elfogadta, és megbízatást adott az Egyházkerületi Elnökségnek, valamint a Missziói Ügyosztálynak és a Tanügyi Osztálynak a kezdeményezés életbe léptetésére.”

     Tehát Egyházkerületi Közgyűlésünk Határozata nyomán megkerestük a Polgári Magyarországért Alapítványt, és 2004. július 20.-án, Budapesten tartottunk egy megbeszélést, amelyen Csép Sándor, Balog Zoltán főigazgató, Kerekes József, és mások vettek részt, és kitűztük ezt a tanácskozást.

     Idézek az Emlékeztetőből:

„1). Az értekezletnek többnek kell lennie, mint egy» olyan, amilyen «tanácskozásnak.
2). A közösségi felelősségvállalás szellemében üzenetet kell hordoznia a nyilvánosság felé.
3). Ennek az üzenetnek az elkötelezett cselekvésre és összefogásra kell indítania.

     A rendezvény, illetve mozgalom kettős tagolása legyen a következő:

A) Diagnózis,
B) Terápia.”

     Kiemeltünk néhány fontos szempontot, mint például:

„1). Egyházi szerepvállalás: „a vidék lelke az egyház”;
2.). Megerősíteni a vidéket az annak szolgálatában állók mozgósításával – lelkipásztorok, tanítók, tanárok, orvosok, vidéki értelmiség.
3). Kistérségi tervek készítése gazdasági- oktatási- művelődési téren.
4). Határokon átívelő együttműködés.
5). A nemzeti képviseleti elv érvényesítése az összefogás érdekében.”
Más feladatokat is kitűztünk, de talán ezek a legfontosabbak.

     Hölgyeim és uraim! Többen megkérdezték a sajtó képviselői közül, hogy miért éppen most, és miért éppen mi?

     A válasz egyszerű: amikor láttuk, hogy nincsen gazdája ennek az ügynek, akkor indíttatást éreztünk arra, hogy mi vállaljuk. Az RMDSZ kivonatos programját lapozva láttam, hogy egy szó sincs benne arról a tragikus, lesújtó helyzetről, amelyben él a magyarság. Hihetetlen: úgy politizálni, hogy még utalásszerűen sem szólni a valóságról!

     Találtam egy sovány családpolitikai fejezetet – egyetlen oldal a 37-ből –, amelyen van vagy három mondat arról, hogy támogatni kell a családot, de az általánosságok szintjén marad ez a program, és még csak utalás sem történik arra a válságra, amelyben élünk. 2002-ben, amikor a népszámlálás adatai kiderültek, az RMDSZ vezetősége hirtelen megtáltosodott, és összehívott egy-két ilyen szakmai értekezletet, de aztán minden elhalt, és minden maradt a régiben.

     Azt viszont örömmel tapasztaltuk, hogy szeptember 12-én, a Kárpát-medencei Képviselők budapesti, Parlamentben megtartott találkozóján Szili Katalin elnökletével már beszéltek a képviselők a kedvezőtlen demográfiai folyamatról, a megmaradás-stratégiáról, az autonómia-elképzelésekről, a tragikus népességfogyásról, az autonómiaformákról és a kettős állampolgárságról.

     Amibe belefogtunk, arról a következőket szeretném elmondani: minden voluntarizmusnak esküdt ellensége vagyok – a politikai voluntarizmusnak éppen úgy, mint a hordószónoki papi beszédnek.

     Jól látjuk, hogy az igehirdetéssel nem lehet megváltani a világot.

     Az Egyház ereje nem önmagában, hanem a hitében, és az Isten kegyelmében rejlik. Isten őrizzen meg attól, hogy mi megváltási programokat, vagy csodákat produkáljunk. Csodák történnek, de ezek Istentől erednek, és nem valósíthatók meg emberi erővel. Isten azt is megteheti, hogy enged elpusztulni egy népet, de azt is megteheti, hogy megtartson bennünket. Ha tudunk élni a lehetőségeinkkel, a gazdag szegénységünkkel, a felkínált kegyelemmel, akkor nem reménytelen a helyzet.

     Olyan ez, mint a gyógyulás kérdése: az orvosnak is, a betegnek is egyet kell akarnia. Ettől függetlenül kudarcot vallhat az orvos, és meghalhat a beteg. Az viszont nem kérdéses, hogy a gyógyulást akarni kell. Nekünk is ezt kell tennünk. Pál apostol plántált, Apollós öntözött, az Úr adta a növekedést. Plántálunk, öntözünk, dolgozunk, imádkozunk, fáradozunk, és a többi már nem rajtunk múlik, de ha ezt nem tesszük meg, akkor az rajtunk múlik, hogy semmi nem lesz belőle.

     Ezekkel a gondolatokkal készültem az értekezletünkre, az Áldás, népesség mozgalom meghirdetésére.

     Kapóra jött, hogy a Polgári Magyarországért Alapítvány, illetve a mögötte álló Fidesz Magyar Polgári Párt nemzetstratégiában gondolkozik. Éppen Zilahon mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr, hogy készülőben van egy egységes magyar nemzetstratégia – a határok feletti nemzetegyesítés nem valami futó kaland: mindaz, ami eddig ebben az ügyben történt, csak előhangja a jövőnek. „Az igazán nagy dolgok csak most vannak készülőben” – mondta Orbán Viktor.

     Feltételezve azt, hogy egy ilyen nemzetstratégiai szándék, politikai akarat társul a mi ügyünkhöz, nem esélytelen a vállalkozásunk. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy önmagában egy kormány sem válthat meg bennünket, hogy egy jó politika sem oldhatja meg a dolgokat.

     Én magam a mostani, erdélyi helyzetet a 17.-18. század fordulójához hasonlítom, amikor mindössze másfélmillió magyar élt a Kárpát-medencében.

     Erdélyben akkor íródott Apor Péter Metamorphosis Transsylvaniae című munkája, amelyben a Habsburg-uralommal együtt járó német-módit, „neu-módit” bírálja, és a magyarság gondolkozásának, szokásainak, nyelvének az elvesztését írja le. A történelmi Erdély végnapjairól beszélhettünk ekkor, a Tündérország pusztulásáról. Apor Péter Erdély neu-módi melletti koldusságra jutásáról beszél.

     Analógiával élve: a mostani román világ, a román-módi és a globális-módi egy olyan összhatást eredményez Erdélyben, amely annak a végzetét jelentheti – különösen akkor, ha ezek a pusztulási folyamatok nem állnak meg. Lineárisan nézve lehet szó arról, hogy amint a szerbek kitűntek Koszovóból, ugyanúgy mi is kitűnhetünk Erdélyből. Ezt világosan kell látnunk. Azért is vagyunk annyira konokul következetesek ebben az ügyben, és tenni próbálunk valamit. Csakis egy életképes nemzetstratégia esetében van esélyünk megmaradni, megkapaszkodni.

     Ennek az összefogásnak az alanyait is leírjuk abban a dokumentumban, amelyet az Egyházkerületi Közgyűlés fogadott el. Leegyszerűsítve: a civil szféra, a politikum és az egyházak szövetségéről van szó, de nagyon fontos az önkéntesek részvétele is. Nagyon sokat tehetünk.

     Gyönyörűek voltak az itt elhangzott minta-esetek, amelyeket Berszán Lajos, Gergely István, Márkus András, Molnár János, Böjte Csaba ismertetett, de hozzátenném a Kató Béla illyefalvi „birodalmát”, vagy Szegedi Lászlót Kőhalomról, de beszélhetünk az élesdiek, a tenkeiek esetéről, vagy a gyantai, a nagyvárad-hegyaljai, a hadadi tervekről, az érmindszenti egyházkerületi tervről, és még lehetne sorolni a minta-eseteket. Javasolom, hogy adjunk ki egy kötetet, amelyben összegyűjtjük, és követendő példaként állítjuk az olvasó-, a közvélemény elé az ilyen paradigmatikus értékű eseteket.

     Magam igen gazdag, konkrét, és lényegre törő terveket gyűjtöttem ki az elmúlt időben, és ma is a hozzászólásokból, így például: telepítési lehetőségek (a csángók telepítése); cigányok, mint nemzetstratégiai célközösség (valamit kell a cigánysággal kezdenünk); az árvákról való nemzeti gondoskodás; falumentés – mint Gyantának, vagy Zsoboknak a felemelése; a falugyámságok felállítása; árnyékönkormányzatok felállítása az olyan magyar falvakban, amelyeket román többségű községekhez kapcsolnak; a magyarországi falugondnokság intézményének az átvétele; testre szabott település-stratégiák kidolgozása; munkahelyteremtés, intézményteremtés; a vidék felrázása, megerősítése; kistérségi építkezés, faluturizmus; földvásárlás, földprogramok – az Új Kézfogás Alapítvány segítségével csak a mi egyházunk harmincöt, mintegy 15 ezer dollár értékű földterületet vásárolt, de az Orbán-kormány bukása után nem tudtuk tovább folytatni a felszerelésüket –; a felekezeti oktatás helyreállítása, és még sorolhatnám.

     Kormányfeladattá kell tenni azt, amit itt vállaltunk. Kezdeményezünk a kormány irányában – szeretek egy mini-Marshall-tervben gondolkodni. Igenis, ezt ki kell verekedni. Meg kell mondani, hogy a magyarországi költségvetés egy százalékát adják a határon túli magyar közösségeknek. Megérünk ennyit

 

     Végezetül, a mozgalomra helyezve a hangsúlyt: kezdje el mindenki kicsiben azt, amit most nagyban végeztünk. Minden egyházkerület tarthat egy ilyen, összefogásra irányuló értekezletet. De rendezhetnek ilyet a Polgári Körök, a Johanniták, baráti körök, a falusi lelkipásztorok. Megalakult az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetsége – ők is felkarolhatják ezt a mozgalmat. Mindezt úgy, hogy az ne valahonnan vezényelve, hanem önfejlődés útján terjedjen. Azt javasolom, hogy alakítsuk meg a kezdeményezést koordináló testületet, hogy számon tarthassuk, hol mi történik, és gyűjtsük össze, mutassuk fel, és adjuk tovább ennek a mozgalomnak minden hozadékát.

     Egy Záróközleményt rögtönöztünk Balog Zoltánnal, amely magába foglalja mindazt, amit elmondtam, amit tudunk.

    

     Így foglalnám össze ennek a két napnak a következtetéseit.

     Köszönöm azt az erkölcsi feltöltődést, amelyben részem – részünk – lehetett az előadók meghallgatásával.

     Ez egy igazi családias, testvéri együttlét volt.

     Megköszönöm a figyelmet. Isten áldjon meg mindnyájatokat.

Ha megmozdul a föld...Civil kurázsi változó időkben - Klaus von Dohnanyi előadása

2004 július 9. - Budapest, Hold utcai templom
 
Mai párbeszédünket nem visszafelé forduló, a múlt újbóli elmesélésére irányuló párbeszédként értelmezem, hanem olyan kísérletként, melynek során megpróbáljuk kifürkészni, mivel  kell a jövőben számolnunk, mi az amit a jövőtől, társadalmunk tagjaitól elvárhatunk, hogy mennyire biztos alapokon nyugszik a demokrácia a legkisebb alkotó elemében, a polgárban.
tovább

Ha megmozdul a föld...Civil kurázsi változó időkben - Orbán Viktor beszéde (részletek)

2004 július 9. - Budapest, Hold utcai templom

(…) Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, hadd haladjak kicsit rendszertelenül, de továbbra is a megjegyzések útján. Beszélt a professzor úr előttünk arról, hogy tekintettel arra, hogy az utóbbi századokban sem változott meg jelentősen az ember antropológiai struktúrája, ezért minden ilyen „homo szovjetikuszt” építeni akaró új ember felnevelésére tett kísérlet kudarcra van ítélve. Ami valószínűleg igaz, hiszen ez az emberfajta nem jött létre. De nem hatástalan a kísérlet, mert ha az új emberfajta nem is tehető, nem is hozható létre, de az állam általi erőszakos átnevelés, és más eszközök útján egy dolog azonban elérhető, hogy az ember hagyományos antropológiai struktúrája viszont lerombolható.
tovább

Ha megmozdul a föld...Civil kurázsi változó időkben - Prőhle Gergely nagykövet előadása

2004 július 9. - Budapest, Hold utcai templom

Tisztelt Püspük Úr, Tisztelt Elnök Urak, Dohnányi Úr, Kedves Zoltán, nagyon szeretném megköszönni a meghívást, mert azt gondolom, hogy ugye, ezt Balog Zoltántól, de legfőképpen Pláthontól tudjuk, hogy nekem mint az egyetlen hivatalnoknak a jelenlévők közül, vagy az előadók közül, kötelességem oda figyelni arra ami itt ma elhangzik. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy az elmúlt másfél évben én nagyon megtanultam szeretni, becsülni azt az országot, ahol diplomáciai szolgálatomat töltöm. És ezért nagyon szívesen beszélek róla.
tovább

Ha megmozdul a föld...Civil kurázsi változó időkben - Dr. Deák István előadása

2004 július 9. - Budapest, Hold utcai templom

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, én nem fogok tudni olyan okosakat mondani, mint az előttem fölszólalók, én a nyugdíjas vörös katona szerepében jöttem ide. Egy pár szót szólnék a Regnum Marianum közösségéről, mert nem annyira ismert a történetük.
tovább
PMA RSS
Hírek

Gyakornoki pályázat - nappali tagozatos egyetemi hallgatók számára (2017)

Cél: A polgári, nemzeti és keresztény értékeket vállaló, közéletben aktív fiatalok megismertetése egy pártalapítvány működésével, szakmai munkájával és ezen keresztül a magyar közélettel.

tovább
Hírek

A prágai Ady Endre Diákkör kapta idén a Fiatalok a Polgári Magyarországért díjat

Prágai magyarokat tömörítő, Ady Endre nevét viselő diákkör kapta idén a Fiatalok a Polgári Magyarországért díjat, amelyet Mádl Dalma, Mádl Ferenc néhai köztársasági elnök özvegye és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nyújtott át Erdélyi Ágnesnek, a szervezet elnökének.

tovább
Hírek

Osztie Zoltán kapta a 2016-os Polgári Magyarországért Díjat

Osztie Zoltán kapta az idei – immár tizenkettedik alkalommal odaítélt – Polgári Magyarországért Díjat. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének egykori elnöke  az elismerést Mádl Dalmától, a Polgári Magyarországért Díj első díjazottjától és Balog Zoltántól, a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) kuratóriumának elnökétől vette át Budapesten, 2016. december 13-án. A díjazottat Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke köszöntötte. 

tovább