Demográfiai konferencia - Kopp Mária előadása

Nyomtatóbarát változat
2004. február 18.

„A magyar lelki állapot és népesedés”


Nagyon röviden olyan kérdésekről szeretnék most beszélni, amely esetleg a kiút irányába ilyen útjelzők lehetnének, és ebből a szempontból mindkét kérdéskörről beszélek egy kicsit; hogy a magyarországi középkorú halálozás szempontjából milyen a helyzet, amelyik a népesedési rossz helyzetünknek pillanatnyilag rossz összetevője, illetve a termékenység szempontjairól is beszélek majd.

Én legalább is úgy látom, hogy soha korábban ilyen fokú népességfogyás csökkenés nem következett be, mint 1999 és 2001 között. 28 %-kal csökkent a fogyás ez alatt az idő alatt. Igaz, hogy ez viszonylag egy rövid időszak volt. De azért ez én szerintem ezt jelenti, hogy a népesedéi mutatók nagyon komolyan befolyásolhatóak, ezalatt a néhány év alatt, nagyon komoly változás volt, és egyébként ezt nem csak a magyar példa mutatja, hanem a nemzetközi példák is azt mutatják, hogy akár Finnországban, akár Franciaországban, nagyon komoly változásokat lehet elérni, tehát szerintem ez az 1999 és 2001 közötti változás azért nagyon komolyan veendő, és egy fontos mutató. Sajnos 2002-re újra romlottak a mutatók a népesség fogyás tekintetében.

Amiről Orbán Viktor is beszélt, már, hogy a 45-től a 64 éves korosztályban még ma is rosszabbak a halálozási mutatók, mint 1930-ban. Erre nem lehet eleget fölhívni a figyelmet, mert ez még a legutolsó statisztika szerint is valami nagyon súlyos problémára mutat rá. Mi lehet ennek a hátterében?  Alapvetően azt lehet mondani, hogy a jelenlévők közül az aktív férfiak azok, akik ma Magyarországon nagy leginkább nagy veszélyben vannak. Hogy tehetnénk ez ellen? Hogyan lehet változtatni ezen a helyzeten? Alapvetően azt mondhatjuk, hogy a krónikus stressz, a reménytelenség, a megoldatlanság az, amelyik ennek a hátterében alapvető, és az értékrendnek van alapvető szerepe. Mégpedig milyen értékrendnek? És ebben lehetne változtatni, meggyőződésem, hogy a kormányzat és az egyetemek is, mindannyian együtt sokat tehetünk ebben a tekintetben. Egy olyan értékrend, amelyik elvárja elsősorban a középkorú férfiaktól, hogy ők anyagilag legyen sikeresek, az nagyon sok ember számára egy állandó frusztrációt jelent. Mert ha a tévét nézi, és a videókat, akkor mindig lemarad valakihez képest, még a leggazdagabbak is. Azonban nagyon fontos volna, hogy azt is lássuk, hogy a nőknek jobbak a mutatói. Valóban, most volt egy hurrá hangulat egy kicsit, hogy nőtt valamit a várható élettartam, de valóban a 65 év fölötti férfiaknak nőtt a várható élettartama. A nők esetében sokkal jobb a helyzet, és a gyerekek és az idősek esetében. Mi lehet enne a hátterében? Az, hogy a társadalom a középkorú aktív férfitől várja el, hogy sikeres legyen, hogy többet keressen, és mi nők bizony nagyon – nagyon ludasak lehetünk. Tudniillik a vizsgálataink azt mutatták ki, hogy ahol a nők úgy látják, hogy az anyagi helyzetük rossz, ott ez a férfiak halálozását nagyon komolyan befolyásolja. Tehát hogyha meg akarjuk védeni a középkorú férfiakat, akkor ne várjuk azt, hogy jobb cuccunk legyen, hogy jobb kocsink legyen, hogy a gyerek többet tudjon az iskolába vinni, és jobb helyekre utazzunk külföldre. Bizony próbáljunk örülni annak, amiben élnünk, annak, ahogyan élünk, és bizony ezzel a férfiakat védhetjük meg. Hogy ez mennyire így van, Finnországban voltak a 60-as években ilyen rossz halálozási adatok, mint nálunk, és a finn nők odavonultak az Egészségügyi Minisztérium elé, hogy védjétek meg a férfiainkat. És hogy tudták megvédeni? A finn népegészségügyi program és az utolsó Svéd népegészségügyi programnak az első pontja, nem fogják kitalálni, akik nem tudják, a polgári körök szervezése. Ez a svéd népegészségügyi program első és legfontosabb pontja. Mit jelent ez?

A mai társadalomban, ahogy Orbán Viktortól is hallottuk, a legfontosabb a szétszakadt társas kapcsolatok, a szétszakadt társadalom helyett, újraépítenünk a társadalmat. Az összetartozást, a társadalmi kohéziót, aminek a lényege, hogy mindenhol, ahol valaki lemarad, az alkoholizmus felé csúszik, ha valaki munkanélküli lesz, ha valaki nem tudja megoldani a kisgyerekével a család a problémákat, akkor a polgári körnek az a feladata, egy igazi polgári társadalomban, hogy odafigyeljenek rá, és hogyha a magyar polgári körök ezt vállalják, akkor a svéd népegészségügyi programhoz hasonlóan a legeredményesebb népegészségügyi programot tudjuk esetleg megvalósítani.

A depresszió a reménytelenség és a középkorú halálozás teljesen egybe esik, tehát ahol ez a reménytelenségek magasabb ott rosszabbak a halálozási arányok. De azért nekem meggyőződésem, hogy ez nem általában jellemző a magyar népességre, a magyarságra, hanem azokra, akik úgy érzik, hogy lemaradtak, akik például elfogadják csak ezt az anyagias értékrendet. És ezzel szemben például, a társas kapcsolatoknak a fontossága a legkomolyabb védő tényező.

A férfiak belehalnak a rivalizálásba. Úgy néz ki, hogy a középkorú férfiak esetében a rivalizálás nagyon komoly veszélyeztetési tényező. Egyébként hadd mondjam,  hogy a nők is rivalizálnak, csak nem halnak bele, nem veszik annyira a szívükre, míg a férfiak tönkre mennek bele. A nők számára viszont megtartó hálót jelent az elmúlt évtizedek során az a szűk szociálisháló, amelyik inkább megmaradt a nők esetében, a kölcsönösség, a kölcsönös egymásra figyelés, és a vallásosság. A nők számára egy nagyon komoly védőfaktor a vallásosságuk, mely azért sokkal eredetibb, mint a férfiaké, mert a férfiak sokszor, csak ha betegek lesznek, akkor lesznek vallásosak, a nőknél viszont ez komoly védőfaktor. És amiről nem sokat beszélünk, aki vidéken nőtt föl, mint én is, tudja, hogy a szomszédság, a szomszéd, a jó szomszédság alapvető gyógyszer. Úgyhogy a polgári köröknek nagyon komoly feladata lehetne, hogy építsük újra a szomszédságot. Egy vidéki kollégám mondta, hogy milyen furcsa, hogy reggelente beülünk a buszba, és nem köszönünk egymásnak. De legalább a lakótelepen, ha kimegyünk a házból, vagy találkozunk valakivel, köszönjünk egymásnak, hátha visszaköszönnek lassan az emberek.

Még egy tényezőről beszélnék, hogy a munka az aktív korosztályban mennyire lényeges, a munkahely. A lisszaboni egyezmény Európában meghatározza, hogy a munkahelyeknek, a munkahelyi vezetőknek felelőssége, hogy a munkahelyi lékkör jó legyen. Kötelességgé teszi a munkaköri leírásban. Ezzel szemben Magyarországon ez még kevéssé jellemző, de a férfiak szívérrendszeri halálozásának nagyon jelentős hányadát magyarázza a munkahelyi kontroll hiánya, a nőknél pedig a jó munkahelyi légkör hiánya. Ez egyébként azért is lényeges, mert nagyon sok vizsgálat bizonyítja, hogy a női vezetők olyan szempontból sokkal jobb vezetők, hogy sokkal jobban oda figyelnek a munkahelyi légkörre, az emberek kölcsönösségére, és emiatt nagyvállalatoknál azt vizsgálták, hogy azok a női vezetők, akik nem akarnak jobb férfiak lenni, mint a férfiak, azok jobb vezetők, eredményesebb vezetők, mint a férfivezetők, nagyon sok esetben. Tehát ezt azért Magyarországon sem ártana valamennyire figyelembe venni. A következő a gyermekvállalásnak a kérdésköre, valóban így van, a mi vizsgálataink teljesen egybeesnek a KSH vizsgálattal, hogy Magyarországon a 45 évnél fiatalabbak szeretnének gyereket, csak 2% mondta azt férfiaknál, nőknél is, hogy nem szeretne gyereket.

Tehát ha valamivel nagyon sokat tehetünk, és ezt hallottuk, de nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy azoknak a kívánt gyerekeknek, akiket a fiatalok világra szeretnének hozni, a megszületését kellene mindenképpen segítenünk. Hogyha megvizsgáltuk azt is, hogy hol igaz az, amit Orbán Viktor említett, hogy kétszer annyi gyereket szeretnének a fiatalok, mint amennyi megszületett, ez nem általánosan igaz. Ez a felső végzettségűeknél, az érettségizetteknél, vagy az annál felsőbb végzettségű rétegeknél igaz. Tehát hol nem születnek meg a kíván gyerekek? A tanult rétegekben.

12600 embert kérdeztünk meg egy nagy országos reprezentatív felmérésben, hogy hol vannak a legnagyobb eltérések, és az derült ki, hogy a 8 általánosnál kevesebbet végzett, vagy a 8 általánost végzett fiatalok között gyakorlatilag megszületnek a kívánt gyerekek a mai helyzetben is. Tehát mi lenne, és itt nem lehet összekeverni a szegénységpolitikát és a népesedéspolitikát, a népesedéspolitika célja, az, hogy ezek a kívánt gyerekek, akiket a mai helyzetben egyszerűen objektív körülmények miatt nagyon sokszor nem tudnak vállalni a fiatalok, mert valahogy olyan a helyzet, ezeknek a világra jövetelét tudjuk, illetve próbájuk mindenképpen világra segíteni. Gondoljunk csak bele, hogy mit jelent ma, hogy egy fiatal érettségizik? Hogy egy fiatal elvégzi az egyetemet? Az az államnak is óriási befektetés, és saját magának annak, aki elvégzi az iskolát, amit Ő akar az életben valamit létrehozni, teljesíteni.

Hadd mondjam a saját példámat, hogy amikor a kisebbik lányom megszületett, akkor egy év múlva kaptam meg az ösztöndíjas aspirantúrát, és akkor egy nénit találtunk, akitől én rengeteget tanultam, és az ösztöndíjamat és a férjem fizetésének egy részét is neki fizettük ki, de én ez alatt az aspirantúra alatt azokat a vizsgálatokat végeztem el, amivel a világon másodikként írtuk le, hogy hogyan lehet a pánikszorongást hatékonyan kezelni. És emberek óriási tömegének lehet ezzel segíteni. Tehát halálos vétek egy államnak, hogy a tanult nőket, a tanult fiatal lányokat nagyon súlyosan diszkriminálja, és szerintem erre nagyon fontos volna nagy hangsúly tennünk. Mert ha belegondolunk abba, hogy egy érettségizett vagy egy egyetemet végzett fiatal nő, hogyha gyereket vállal mennyivel rosszabb helyzetbe kerül, mint azok, akik nem vállalnak gyereket, akkor ez teljesen igazságtalan a mai magyar társadalomban, és nem csak itt, hanem ez valóban egy világjelenség.

És hogyha változtatni akarunk a helyzeten, akkor ezeknek a fiatal családoknak kellene mindenképpen segítenünk. Hogyan tudunk ezen segíteni? Hát az első és legfontosabb egy társadalmi közhangulat változtatása volna, mert ugyan a magyar társadalom valóban családbarát, azonban mikor ez már konkrétumokban jelentkezne, hogy a munkahelyen pl. az, hogy valaki elmegy gyereket szülni, akkor én ennek örülök, és nem megkérdezem, hogy akar-e szülni, amikor felveszek egy fiatal nőt, akkor ez a fajta közhangulat, ez nyilvánvalóan nagyon komolyan akadályozza, hogy a kívánt gyerekeket vállalják a családok. Tehát a munkahelyeknek nagyon fontos szerepe van ebben. Nagyon fontos példának érzem, hogy nem szakemberek, hanem háziasszonyok vagy bárki aki erre személyisége alapján alkalmas, segít azoknak a családoknak, akik nehéz helyzetbe kerülnek, és akár ebben egy szervezett segítés is nagyon hasznos és fontos lenne. Hogy egy magasabb végzettségű fiatalnő mellett valaki rendszeresen segítsen a gyereke ellátásában, hogy Őneki módja legyen arra, hogy a saját végzettségének, saját elképzeléseinek megfelelően ki tudja fejteni azokat a hatásokat a társadalomban, amelyre a társadalomnak is nagy szüksége van.

Ha most megnéznénk, hogy itt a kiküldött meghívók között a fiataloknak kiküldött meghívók között mennyi fiatal férfinak és mennyi és fiatal nőnek kiküldött meghívó van, akkor biztos vagyok benne, hogy nagyon-nagyon rossz arányokat kapnánk. És miért? Mikor Magyarországon több fiatal nő végzi az egyetemeket mint férfi? Tehát egy nagyon súlyos diszkriminációs helyzet van, ami az egész társadalomnak a felelőssége, és nekem meggyőződésem, én az egyetemen fiatalokat tanítok és látom, hogy szeretnének gyereket a fiatalok, nagyon fontos lenne számukra, a későbbi életminőség szempontjából meghatározó, hogy van-e egy embernek gyereke. Egyébként hadd mondjam, hogy a férfiak életminőségét még inkább javítja, ha van gyereke, mint a nőkét. Tehát pillanatnyilag a  férfiak még inkább érdekeltek lennének ebből a szempontból. Azonban pillanatnyilag olyan a helyzet, akár szakmai, akár objektív anyagi szempontból, ami nagyon-nagyon súlyos helyzetbe hozza a gyereket vállaló fiatal párokat. Tehát én azt hiszem, hogy a mai megbeszélés számára az üzenet amit én mondanék, alapvetően az lenne, hogy mindenképpen segítenünk kellene a kívánt gyermekeknek a  megszületését. És itt azokban a rétegekben, ahol nem születtek meg tehát éppen az érettségizett és annál magasabb rétegekben kellene mindent megtenni ennek érdekében. A másik pedig, hogy  a társadalom értékrendje úgy változzon, hogy a középkorú férfiak számára ne az anyagi előrejutás legyen az alapvető, hanem egyéb tényezők: a közösség, a közösséghez tartozás legyen fontosabb az értékrendjükben, és talán tanuljanak a férfiak egy kicsit a nőktől, hogy ne rivalizáljanak, hanem működjenek együtt. Köszönöm szépen.
Nyomtatóbarát változat
Hírek

SZPMA kuratórium (2018. december 18.) - jóváhagyott támogatások

Az SZPMA kuratóriumának 2018. december 18. napján tartott ülésén jóváhagyott támogatások.
tovább
Hírek

A Fiatalok a Polgári Magyarországért Díj 2019-es felhívása

A Polgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriuma 2006-ban „Fiatalok a Polgári Magyarországért” Díjat alapított, amely minden évben olyan 35 év alatti személynek, vagy túlnyomórészt 35 év alatti fiatalok közösségének adományozható, aki/akik tudományos, közéleti, művészeti, karitatív, közösségépítő tevékenységével, személyes példamutatásával a jelenen átívelő, túlmutató szellemi, emberi értékeket hoz létre, és tevékenysége jól jellemzi a polgári – keresztény – nemzeti értékközösséget.

tovább
Hírek

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete kapta az idei Polgári Magyarországért díjat

Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) elnöke arról beszélt: a karácsony üzenetéhez, az élet csodájához a családok állnak a legközelebb. Ma is vannak, “akik el akarják zárni az utat, hogy ne jussunk el az ünnephez”. „De mindig voltak virrasztó pásztorok és ajándékot hozó napkeleti bölcsek is, és mindenekelőtt volt egy édesanya”, mint ahogy ma is vannak édesanyák és édesapák, akik elfogadják a gyermekáldást.

 

tovább