Mérlegen a Bokros - program – bevezetésének 9. évfordulóján - Gidai Erzsébet előadása

Nyomtatóbarát változat
2004. március 12. – Hotel Gellért

Tisztelt hölgyeim, és uraim, kedves Matolcsy György úr, köszönöm szépen a meghívást mindenek előtt. Én is nagyon örülök, hogy egy kis lehetőséget kaptam, hogy itt néhány gondolatot elmondjak, meg tudjam osztani Önökkel és utána vitában kérdések alapján kibontakozhat talán más vélemény is.

Nagyon alaposan áttekintettem ismét a korabeli dokumentumokat, és figyelembe véve az akkori újságokat, meglévő anyagokat ami a Bokros elhíresült vagy elhírhedt csomagját –ahogy Nagy Pongrác nevezte- tehát programját illeti. De annak idején 94-95-96-ban magam is részt vettem azokban a vitákban, amelyek a Bokros csomaggal és a Bokros programmal szemben fellázadtak. Tehát nem csak egyszerűen vitatták, hanem fellázadtak.

Ennek volt már egy előzetese, hiszen akkor már a gazdaságpolitika szelei 94-ben úgy fújtak, hogy valamiféle jelentős, nagy, drasztikus beavatkozás történik a gazdasági folyamatokba, hiszen a magyar adóság állomány ugrásszerűen növekedett. És az adósság törlesztés, és a kamattörlesztés ugrásszerűen növekedett. És gyakorlatilag kezdte fölemészteni az összes pénzügyi tartalékot, sőt nem is volt pénzügyi tartalék, hanem egy adósságcsapdában létezett a magyar gazdaság, kölcsönből finanszírozott, és így ugrásszerűen emelkedett az adósság mennyisége, mind a belső tehát az államháztartás adósság, mind pedig a külső adósság is.

1994 karácsonya előtt, 17 közgazdász Lóránt Károly - aki nem tudom, hogy itt van-e - barátunkkal együtt, aláírtunk akkor már a Világbank elnökéhez egy olyan levelet, amely megjelent a Magyar Nemzetben, ha itt többen vagyunk, talán visszaemlékszünk. Amely arról szólt, hogy ez az adósság törlesztés a gazdasági fejlődés elé olyan akadályokat görget, hogy gyakorlatilag a létünk forog kockán, tehát kértünk bizonyos engedményeket, és kétségtelenül igaz, jó magam ahhoz a csoporthoz tartoztam, tartozom mind a mai napig, akik azt képviselték, hogy ezt az adósságot nagyon gyors arányban le kell építeni. Tehát a leírattatási program is benne volt a mi javaslati programunkba.

Akkor voltak már tárgyalások, ezt követően született meg, és látott napvilágot ez a 25 pontba, illetve ma már 135 pontba foglalható Bokros-csomag, a kinevezett pénzügyminiszternek a programja, amely gyakorlatilag nem csak egy saját képződmény volt, Bokros képződmény, persze természetesen közreműködött, hanem egyértelműen ma is látszik és megerősíthető, hogy mögötte ott álltak olyan nemzetközi erők, mindenek előtt pl.a Nemzetközi Valutaalapot, melyek természetesen ennek a Bokros programnak a kialakításában közvetlenül is segédkeztek.

Tehát ez nem csak az Ő agyában született valamiféle összefüggés, hanem idegen érdeket képviselő program is volt. Ezt a programot én nem szeretném részletezni, de kiemelnék három nagyon lényeges pontot, amely köré lehetne is fonni a programnak a megjelenését és tartalmát. Egyik az, hogy olyan hamis közgazdasági tétel köré próbálta áltudományosan fonni a gondolatait, hogy a gazdasági növekedés ha elindul, akkor az  Magyarországon óhatatlanul egy pénzügyi deficitet jelent. Tehát deficit jelenik meg a költségvetési mérlegben is legfőbbképpen a fizetési mérlegben. Na most ezt a deficitet létre lehet hozni mesterségesen, ez nem a makrogazdaság törvényszerűsége. Ez nem a makrogazdasági folyamatnak egy természetes velejárója, hogy egy ilyen összefüggése fennálljon. Ez az egyik, ami teljes mértékben hamis képlet és hibás felfogás. De egy ilyen hibás felfogás tudományos köntösben rendkívül veszélyes, mert be lehet építeni azokat a konkrét programokat, amelyek gyakorlatilag a magyar gazdaságtörténet a legsötétebb időszakának értékelhető. És amely program ezt követően hosszútávon meghatározta, és azt követően bármilyen ellenprogram is már születet, de alapjaiban meghatározta a magyar gazdaság fejlődésének a lehetőségeit és eldöntötte jelentős mértékben a lakosság, a családok, a magyar háztartások megélhetési feltételeit. Ez az első.

A másik, ami ezzel szorosan összefüggött, hogy ennek az áltudományos hamis hazaáruló tettnek a következtében, természetesen bejöttek azok a restrikciós, kereslet visszafogó intézkedések, intézkedési sorozat, elemek mely ezt az összefüggést alátámasztották. Így jelent meg, hogy a gazdaságban olyan deficit jelenik meg a költségvetésben, amely nem finanszírozható, akkor természetesen a költségvetés kiadási oldalát vissza kell fogni. Ez logikus, de mit fogok vissza, ha 30% feletti az adósság törlesztés, kamattörlesztés, költségvetési kiadási oldalon, és a bevételi oldalon 1/3 –át a lakosság adóbefizetését perkálják le és adják össze. Mit fogatok össze? A szociális, oktatási, egészségügyi, sport, kutatási kiadásokat.

A harmadik, ha a gazdaságélénkítésnek ilyen hatása van, akkor vissza kell fogni. Mit fog vissza? Vissza fogja a beruházási lehetőségeket, azzal, hogy gyakorlatilag mind az üzleti szférában, mind pedig a háztartások, a lakossági területen gyakorlatilag kamatemeléssel visszafogta a hitelfelvételi kedvet, visszafogta a beruházási kedvet. Tehát egy nagyon tudatos gazdaság leépítő folyamat indult el, amelyet nagyon nehezen lehet kiheverni. És nem lehet egy beteg gazdaságot, egy beteg embert sminkeléssel meggyógyítani. Rá teszem ezt az áltudományos öntetet, és az mondom, hogy ezzel gyógyítom a gazdaságot. Ha megnézzük az eredményeit, idézőjelben mondom, akkor a reálkeresetek, reálbérek, nyugdíjak, amelyek nagyon súlyosan érinti a mindennapokat, a családok megélhetési feltételeit,  reálértékek 15%-al csökkentek, a nyugdíjak reálértéke 3 év alatt 19%-al csökkent. Ha megnézzük azt a feltételt, ami a hitel állományt, hitel felvételt jelenti, az majdnem 1/3-ra zsugorodott. Hát kimaradtak azok a források, amelyek lehetőséget biztosítottak volna gazdaság élénkítésére, kínálat élénkítésére. Hiszen ha a kínálat élénkül, akkor az gyakorlatilag felszippantja a munkaerőt a munkapiacról. Jövedelmet termel, a jövedelmet elköltik és ebből újabb gazdaságélénkítés, beruházás működhet, ugye a kibocsátó szektorba. Ezzel szemben nagyon tudatosan 4 %-os foglalkoztatottság visszafogás volt, amely a munkanélküliséget ugrásszerűen megemelte. Ugyanakkor a fogyasztás tudatos visszafogása, TB járulékemeléssel, adóemeléssel és természetesen ebből következően egy jelentős árszínvonal emelkedés indult el. Tessék megnézni a korabeli sajtót, de a statisztikákat is 22, 25% árszínvonal emelkedés  volt. Hát hol van akkor kérem szépen a gazdaság konszolidációja? Hol van a pénzügyi stabilitás megteremtése?

Nézzük meg a pénzügyi mutatókat. Kétségtelen igaz, a fizetési mérlegnek a közel 4 milliárd dolláros deficitjét lehetett 95-re, 96-ra csökkenteni. Ezzel az árral elvont forrásokat a deficitbe raktam be. Következménye, hogy amikor ugrásszerűen tovább tartott az aktuális pénzügyminiszter által a program végrehajtása, akkor ismét felment a fizetési mérleg deficitje és azóta sem tűnt el 3,2 millió dollárra. Mi volt még a következő eredmény? A magyar népességen belül a családok, a háztartások, jövedelmek között egy óriási rés keletkezett. Növekedett a létminimum, és az azalatt élőknek az aránya meghaladta a 66 %-ot, tehát elindult egy tömeges elszegényedés. Azzal, hogy a Bokros tovább folytatta azt a privatizációt amit Matolcsy György nagyon szépen, és több tanulmányában is már feldolgozott, amely már a közszférát érintette, további életminőség rontó hatást ért el, mert felemelkedtek a háztartásoknak a kiadásai, tehát rontotta az életfeltételeket.

Különösen súlyos állapotokat idézett elő pl. a nyugdíjak esetében. Gyógyszer áremelkedés jelent meg, és közben ha a privatizációs bevételt nézzük, - a közel múltban magam is feldolgoztam a privatizációnak ezt a rövid történetét – hát a privatizált vagyonnak közel 70%-a eltűnt. Ellenérték nélkül eltűnt. Ugye ezt úgy is fogalmazták meg, hogy elolvadt hivatalos statisztikák. Nem tudják mi lett vele, nincs bevétel és az 1300 milliárd forintnyi bevétel, ami persze nagyon kicsi összeg most 20.000 milliárd értéken veszem a nemzetnek korábbi államnak aktuális vagyonát, az sincs meg. Vagyis ezzel a kemény, kereslet visszafogó megszorító gazdaságpolitika eredményeképpen a vagyon felszámolása is megindult, és különösen érzékenyen érintette a magyar népességet, a szolgáltatásokat érintő vagyonnak, a külföldi kézbe történő juttatása, és privatizációja.

Mi lett a növekedéssel? Ugye a növekedés a gazdasági növekedés is lefékeződött. És az a fajta magasabb növekedés, amelyik el sem éri a gazdasági növekedésnek a természetes 3%-os rátáját annak is egy jelentős része a multinacionális cégeken keresztül külföldre vándorolt. Hiszen az export 70%-a multik kezében van. A profitnak több mint 70%-át kiviszik az országból. Hát akkor miből lehet a deficitet finanszírozni? Adómentességet kaptak, a költségvetési bevétel nem számol a multinacionális cégek adójával, mert nincs is, nem is fizetik. Tehát áthárítani a háztartásokra a terheket, fizesd, utána visszavenni tőlük ezt a pénzt, és azt mondani nekik, hogy elszegényedsz és akkor hozzátenni. Ma reggel Hegedűs Miklós is megjegyezte, hogy ideje lenne végre már szerkezet átalakítást csinálni és a túlfűtött jól léti kiadásokat visszafogni. Akkor azt mondom, hogy elképesztő a fejetetejére állított gazdaság, elképesztő bűncselekményeknek sorozata. Hogy ilyet végrehajthattak Magyarországon! És ezt a lelkiismeretem tiszta tudatában mondom.

Mi lett a deficittel? A deficit eltűnt ennek hatására, hogy beáldoztuk magunkat? A deficit nem tűnt el. Továbbra is növekedett a költségvetés, növekedett a fizetési mérleg deficitje, és óriási mértékben, felduzzadt, feldagadt a magyarországi eladósodási szint. 2003. decemberi statisztika, hogy tovább folytatom 10. 000 milliárd forintot tesz ki a belső adósság. S közben a deviza adósság sem csökkent jelentős mértékben. Tehát ez az jelenti, hogy olyan mértékű erőforrás kiáramoltatásához hoztak intézkedéseket, amelyet a magyar gazdaság még hosszú távon, ezt a hosszú távot 10-15 év időszakára teszem, nem tud kiheverni, csak úgy, hogy ha egy radikális intézkedést hoz ezzel szemben. Mert lett volna megoldás. Kínálatélénkítő gazdaságpolitika. Lett volna megoldás, adósság kérdéseinek megoldása megkezdésére, lett volna megoldás, de nem ez a rablógazdálkodáshoz hasonló privatizáció végrehajtása.

Amit a környező ország egyikében sem hajtottak végre ilyen formában.

Lett volna megoldás, a tőke jövedelmek címén kiáramló forrásoknak a visszafogása. Tessék megnézni a fizetési mérleget. Most nem a profitot viszik ki, hanem tőke jövedelem címén a külföldi tőke viszi ki a jövedelem egy részét. Tehát kiviszi az erőforrásokat. Sajátmagától vásárol Noha úr tanácsadásokat, saját magával visz és kiviszi ennek az ellenértékét. Tehát, hogyha ezt nem fogjuk be, ha nem fogjuk valamilyen formában pénzügyi intézkedésekkel, nem zsilipeljük be a költségvetésbe-államháztartásba, vagy a belső piacra, vagy fejlesztés és technológia megújításba, akkor egy nagyon mélypontra került gazdaságot, csak végérvényesen összeomlasztani lehet. És a legsúlyosabb és zárom a vitaindító gondolataimat, hogy bizony az egészségügy, az oktatás, a kutatás amelyik egy nemzetgazdaságnak a lelke a humánerőforrásra fordított beruházás ez rendkívüli módon megsínylette. 1990 és 2000 között, ez hivatalos adat, 51 %-os reálértéken erőforrás kivonás történt az egészségügyből. Ugyanúgy a felsőoktatásból legalább ilyen mértékű erőforrás kivonás történt. 98 és 2000 között valamelyest ezt kompenzálták bizonyos intézkedések, de végül teljesen nem lehetett véghez vinni. És itt van, hogy a felsőoktatásnak az a fajta mostani instrukciói, hogy majd privatizáljuk az egészségügyet, a felsőoktatást, ez megoldást jelent. Hát kérem szépen, én régóta vagyok ebben a szakmában, és én azt mondom, hogy aki ezt kitalálta, fizesse meg ennek az árát. Mert az a fajta gondolat, hogy zárásképpen elmondjam, amit ma reggel is televízióban a GKI képviselője mondott : hogy ideje lenne kérem már valamiféle igazi szerkezet átalakítás, egészségügy és az oktatás területén és az egész szociális szektorban, azt kérem szépen úgy értelmezik, ezek a ficsúrok, ezek az urak, akik ezt végrehajtották az egész programot, hogy persze elszegényítelek, elvonom az erőforrásodat, gondoljuk végig, utána már elszegényedtél csinálj szerkezetátalakítást, mert különben semmi nem leszel. Ez egyszerűen végrehajthatatlan, ez egy nemzetgazdaságnak a tönkretételét eredményezi.

Ezért hangsúlyozom, hogy az a program amely alá itt behajtották a nemzetet anélkül, hogy információkat továbbítottak volna a lakosságnak, anélkül, hogy megosztották volna vele, hogy elveszem a vagyonodat, tudd meg miért, vagy tudd, hogy mi lesz ebből, hogy mikor kapod vissza az erőforrásodat, ez egy olyan nemzetellenes program volt, amely túl nőtt már a gazdaság határain. És ennek a következményét természetesen egyszer még számon kell kérni. És ennek a programnak az elkezdését, és a végrehajtását, ezt nem lehet egyszerűen csak úgy szó nélkül hagyni és én még fejet sem hajtok, mert tudom, hogy jelképesen és humorból mondta Nagy Pongrác úr, hanem ennél sokkal súlyosabb következményekkel kellett felülvizsgálni, számon kérni ezt a programot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
Nyomtatóbarát változat
Hírek

Gyakornoki pályázat - nappali tagozatos egyetemi hallgatók számára (2019)

A gyakornoki program célja:

A polgári, nemzeti és keresztény értékeket vállaló, közéletben aktív fiatalok megismertetése egy pártalapítvány működésével, szakmai munkájával és ezen keresztül a magyar közélettel.

 

tovább
Hírek

A Fiatalok a Polgári Magyarországért Díj 2019-es felhívása

A Polgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriuma 2006-ban „Fiatalok a Polgári Magyarországért” Díjat alapított, amely minden évben olyan 35 év alatti személynek, vagy túlnyomórészt 35 év alatti fiatalok közösségének adományozható, aki/akik tudományos, közéleti, művészeti, karitatív, közösségépítő tevékenységével, személyes példamutatásával a jelenen átívelő, túlmutató szellemi, emberi értékeket hoz létre, és tevékenysége jól jellemzi a polgári – keresztény – nemzeti értékközösséget.

tovább
Hírek

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete kapta az idei Polgári Magyarországért díjat

Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) elnöke arról beszélt: a karácsony üzenetéhez, az élet csodájához a családok állnak a legközelebb. Ma is vannak, “akik el akarják zárni az utat, hogy ne jussunk el az ünnephez”. „De mindig voltak virrasztó pásztorok és ajándékot hozó napkeleti bölcsek is, és mindenekelőtt volt egy édesanya”, mint ahogy ma is vannak édesanyák és édesapák, akik elfogadják a gyermekáldást.

 

tovább