Párbeszéd a sikeres integrációért - Osztrák tapasztalatok - Josef Welsersheimb előadása

Nyomtatóbarát változat
2004. március 31. - Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Díszterme

Szívből köszöntöm Önöket, és nagyon örülök, hogy itt lehetek Önöknél és, hogy részt vehetek gondolat cserén. Magam is néhány szót szólnék a saját hátteremről, tudniillik 1942-ben születtem egy magyar anya és egy osztrák apa gyermekeként Tabon, Magyarországon, de mivel Magyarországon sok jót nem várhattunk, ezért 44-ben elhagytuk, elmenekültünk és azóta Ausztriában élünk. 17 éven át, tehát egész a múlt esztendeig elnöke voltam a Neusiedler Rt.-nek Felelős a marketingért és az értékesítésért. És ez nagyon erősen expandált, erre majd még később visszatérek. Pillanatnyilag pedig, már néhány év óta a Neusiedler Rt. magyar leányvállalatának vagyok elnökhelyettese Szolnokon, illetőleg Dunaújvárosban. 2004. március 31. - Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Díszterme

Szívből köszöntöm Önöket, és nagyon örülök, hogy itt lehetek Önöknél és, hogy részt vehetek gondolat cserén. Magam is néhány szót szólnék a saját hátteremről, tudniillik 1942-ben születtem egy magyar anya és egy osztrák apa gyermekeként Tabon, Magyarországon, de mivel Magyarországon sok jót nem várhattunk, ezért 44-ben elhagytuk, elmenekültünk és azóta Ausztriában élünk. 17 éven át, tehát egész a múlt esztendeig elnöke voltam a Neusiedler Rt.-nek Felelős a marketingért és az értékesítésért. És ez nagyon erősen expandált, erre majd még később visszatérek. Pillanatnyilag pedig, már néhány év óta a Neusiedler Rt. magyar leányvállalatának vagyok elnökhelyettese Szolnokon, illetőleg Dunaújvárosban.

Az Európai Unió témájával és az osztrák tapasztalatokkal kapcsolatosan ma már sok érdekes dolog hangzott el. És tényleg csak azokra szeretnék korlátozódni, ami az ipar, vagy iparvállalat aspektusából még érdekes lehet, és talán amit még eddig nem említettek meg. Ezért szívesen kezdenék egy tréfával, amelyet remélem még nem mindenki ismer. Egy amerikai meg egy japán együtt sétálnak a sivatagban. Hirtelen egy éhes oroszlán áll előttük és hegyezi fogait. Erre a japán rögtön felhúzza a jogging cipőjét, erre az amerikai mondja, hogy csak nem hiszed, hogy gyorsabban tudsz futni, mint az oroszlán? Mire a japán azt mondja: én persze ezt nem hiszem, de biztos vagyok, hogy gyorsabban tudok majd szaladni, mint Te. E tréfa néhány pontja fontos akkor, hogy ha az Európai Unió útján járunk. Ha tudniillik félelmekről és elvárásokról beszélünk az Európai Unióval kapcsolatosan , és most visszatekintek, hogy-hogy nézett ki ez a saját cégünk, illetve az osztrák ipar részéről, akkor még egyszer röviden az áruforgalom liberalizálásáról is kell szólnom.

Kiszámolták nálunk azt, hogy a liberalizálás, mely egy szállítmányozási cég számára, rendkívül nagy nehézséget, részben létfontosságú nehézségeket hozott, az az osztrák gazdaság számára olyan 500 -1 milliárd euró közötti költségmegtakarítást eredményezett. Tehát valahol 125 - 250milliárd forint körüli összeget lehetett az elmaradt költségek révén a liberalizálással elérni.

A „Just in time” problematikája. Tudom, hogy milyen nehéz a szolnoki gyárunkból pontosan Düsseldorfba teherautóval szállítani az árut, mivel az idő amit a határon eltölt, nem számítható előre, és ezt Önök talán jobban tudják, 1 és 18 óra között lehet , és ez elviselhetetlen viszonyokat jelent. Nagyobb raktározáshoz vezet helyben is, és számos költséget eredményez amely összesítve végül is 1 milliárd eurót érhet el. És ezek egy csapásra elmaradtak belépésünkkel. Az áruforgalom liberalizálása úgy vélem Magyarország esetében is a legnagyobb látható, és pedig azonnal látható haszna lesz az integrációnak. Amit az előbb Gastgeber úr mondott, a járulékos munkálatokkal kapcsolatban ami a vállalatokra hárul, nos ez egy olyas valami, amelyet annak idején nagyon-nagyon alábecsültünk. És ezért szeretném az Önök figyelmét is erre ráirányítani. A régi rendszerben a teljes statisztikai anyagot a vámpapírokból munka nélkül elő lehetett állítani, ezek most a vállalatoknál munkát fognak okozni. Ezt figyelembe kell venni, de összességében egyáltalán nem áll arányban azzal a hatalmas költségmegtakarítással, amelyet a liberalizálást okozott. Ez az első fontos pontom, amelyről beszélni akartam.

Áttérek a következő reményre, amellyel az osztrák ipar számolt, nevezetesen, hogy az osztrák belépés révén a külföldi közvetlen beruházások növekedni fognak Ausztriában. Ez a remény arra alapult, hogy az azt megelőző esztendőkben, amikor Ausztria még nem volt fix, hogy tagja akar lenni az Európai Uniónak számos beruházás, japán, amerikai, vagy egyéb Európán kívüli gyártók termelők részéről, nem Ausztriát keresték fel, hiszen nem tudták, hogy Ausztria tagja lesz-e az Európai Uniónak és az Európai Unió a legnagyobb piac. Tehát nagyon erősen arra számoltunk, hogy a közvetlen külföldi beruházások növekedni fognak, és a belépésünk óta kb. 29 milliárd euró közvetlen tőkét ruháztak be Ausztriába. A belépést követően a beruházások évente több mint 4 milliárd eurót tettek ki, korábban 1,2 milliárd volt, ez egy hatalmas ugrás jelent.

A közvetlen beruházások, vagy akár a belföldi beruházások is ugyan ezen okból növekedtek. Ezt csak úgy mellékesen említem meg. A következő ami várható volt, tehát a harmadik reményünk amely teljesült is, az az volt, hogy Ausztria és az osztrák cégek igen erőteljes külföldi beruházásokba fognak kezdeni. Ehhez is két számadattal szolgálnék. Az Európai Unióba történt belépés óta külföldön kb. 19 milliárd eurót ruháztak be, ez 2,7 milliárd euró évente. A belépést megelőző esztendőben ennek csak az 1/3-a volt. Ez a beruházás természetszerűleg az úgynevezett kelet-, kelet -közép,- európai régióba történt. Ausztria Európai Uniós csatlakozása révén, a külgazdasági nyitás révén lehetőség nyílt arra, hogy osztrák vállalatok tulajdonosaiktól akkora saját erőt kapjanak, hogy Közép- és Kelet-Európában erőteljes beruházásokba foghattak.

Amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz a Neusiedler 800 fős cég volt és olyan 1,4 milliárd schilling volt a forgalmunk. Ma pedig kb.15.000 foglalkoztatottunk van, forgalmunk pedig kb. 1,8 milliárd euró. Természetszerűleg ennek megfelelően nőttünk. Ez a növekedés szinte kizárólag Kelet-, és Közép Európa országaiban, tehát Magyarországon, Szlovákiában és Oroszországban történt. Meglévő gyárak felvásárlása révén, az ott meglévő potenciál hasznosításával. Az Európai Uniós csatlakozásnak talán nem közvetlen folyamodványa ez, de anélkül teljesen elképzelhetetlen lett volna.

További várakozás volt az Európai Unió kutatási programjaival kapcsolatban is. Megemlítem, hogy több ezer olyan Európai Uniós kutatási program van, amiben az osztrákok aktívan közreműködnek, ahol osztrák tudósok, részszint még magas vezetői beosztással közreműködnek. Az ilyen kutatási tevékenységek során ma már a visszáram nagyságrendje kb. 75 és 100 % az eszközállomány tekintetében. Ausztria amit befizet az Európai Uniónak ezekbe a projektekbe, az legnagyobb részt vissza is áramlik.

Még egy pozitív várakozást szerettem volna még megemlíteni, ez is összefügg a kutatással, ez a képzés. Az Európai Unió mint ismeretes működtet néhány programot főleg a fiatalok továbbképzésére. Szókratész, Leonardo de Vinci, de sok egyéb is van. Az Európai Uniós csatlakozást megelőzően kb. szűk 900 volt a száma a tovább tanuló osztrák hallgatóknak. Ma ez a szám több ezer. Tehát ez is jó hatással volt, és biztos vagyok abban, hogy az Önök országában is jó és nagyon fontos és nagyon jó hatással lesz.

Az Európai Uniós pozitív hatással volt az infláció ráta csökkenésére, ami Ausztriában mindig 3-4 % körül mozgott a csatlakozás előtt, most 2% alatt van. Hogy ebből mennyi az Európai Unió ez mindig megkérdőjelezhető, de egészen bizonyosan jelentős része.

Melyek voltak a félelmeink? A várakozások közül sok bejött, remélem, hogy ez átment, a félelmekből azt hiszem nagyon kevés valósult meg, de 1-2 persze igen. Említette Gastgeb úr a növekvő versenyt, s e tekintettben Ausztria szerencsésebb helyzetben volt, mint Magyarország. Ezt egészen nyíltan ki kell mondani. Ausztria azért egészen jól bírta ezt a verseny nyomást, és nem csak azért, mert korábban kivonultak az oroszok, amint ezt Orbán úr említette, hanem azért mert az Osztrák Magyar Monarchia szétesésével az ipari kapacitás már a megmaradó Ausztria számára oly mértékben túl nagy volt, hogy az iparvállalatok már akkor is vagy tönkrementek, vagy kénytelenek voltak kemény versenyben dűlőre jutni és exportálni. Hogy egy példát mondjak, ma az osztrák papíripar a világ legmodernebbjei közé tartozik, a legnagyobb hatékonysági rátával amit egyáltalán találhatunk. Tehát hosszú múltra tekint vissza az, hogy kemény versenyt vívjunk saját piacunkon kívül. És ez természetesen nagy segítség volt, amikor az Európai Unióba beléptünk. Ez nem kérdéses, Magyarországnak e tekintetben nehezebb lesz a dolga.

Azoknak az üzemeknek volt nálunk nehéz dolga, akik, hogy úgy mondjam dolga, a védett övezetben voltak. Az államosított ipar részére gondolok, amelyeknek nem kellett annyira racionálisan dolgozniuk és költségvetés finanszírozta a deficitjüket. Én gondolok az élelmiszeriparra is, amelyek az Európai Uniós csatlakozás alkalmával nehézségekbe ütközött. Úgy vélem, hogy ez sajnos ez Magyarországnak is nehéz lesz. És aligha nem itt is az lesz, hogy számos üzem nem is annyira a termékminőség esetében küzd majd nehézségekkel, hanem a tekintetben, hogy a szükséges beruházásokat eszközölni tudja, hogy az Európai Unió magas igényeit, magas követelményeit bírja. Ez volt a nehézség, amit láttunk, egyébként Ausztria az ipar és gazdaság integrációját jól bírta. Igaz, mint említettem jó előfeltételek után.

Az osztrákok egyik aggálya az volt és ezt Magyarországon is hallom, hogy elvész a szuverenitás.  Hogy valahol Brüsszelben hozott döntésektől függnek majd, hogy elvész az identitás és mindaz, ami ezzel együtt jár. Időközben az láthattuk, hogy természetszerűleg ma már nem bírunk azzal a nemzeti szuverenitással mint akkor. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy Svájcnak annyival jobban megy-e? Már pedig neki még meg van ez a szuverenitása. Akkor ezt megkérdőjelezhetjük. Úgy gondolom ma Ausztriának e tekintetben nincsen hiányérzete. Ez egy átmenet volt egy új világba, új környezetbe vezető lépés, melyben ma már nagyon jól érezzük magunkat. Tehát tulajdonképpen semmilyen aggály, semmilyen félelem nem maradt meg.

Természetesen tartottak attól is, hogy kiárusítják a hazai ipart, a hazai termőföldet. Tartottak tőle, hogy ennek növekvő mértéke lesz majd, és természetesen ma már sok osztrák üzem, nem osztrák tulajdonban van. Meg tanultunk ezzel együtt élni. Meg tanultuk ezt pozitívan fogadni. Ez hatalmas mértékben erősítette ezeket az üzemeket, erősítette tőke ellátottságukat. Erősebb alapokra helyezte őket. Egyszer egy magyar minisztertől hallottam, egy a maihoz hasonló rendezvényen, hogy mi egy magyar üzem? Egy magyar üzem az nem olyasvalami, ami magyar tulajdonban áll, hanem amely Magyarországon munkahelyeket teremt, és értékeket, illetve hozzáadott értéket teremt. Úgy hiszem ez olyas valami, amit célszerű megjegyezni. Ez így igaz. És ezt mi Ausztriában is így értettük.

Nos említették a bevándorlási hullámtól való félelmet. Ám ez sem igazolódott be. Feltehetőleg Magyarországon sem igazolódik be különösebben. Molterer úr említette az átmeneti szabályozásokat, amelyeket Ausztria követelt a munkaerő szabályozásával kapcsolatban. Az ipar számára ez sosem volt téma, ma sem téma. Nekünk nem lenne szükségünk erre, ez egy politikai vita, és nem gazdasági vita, a most csatlakozó országokkal. A félelmek közül nem túl sok maradt.

Befejezésképpen talán egy néhány kezdeményezés. Megint csak az itt szerzett saját ismereteim alapján, illetve a saját iparunk EU tapasztalatai alapján. Említettem, hogy az ipar versenyképessége szempontjából nagyon erősek voltunk. Volt azonban egy nagyon kellemes dolog, ami Magyarországnak viszont nem áll rendelkezésre. Azáltal, hogy Ausztria németül beszél, a legnagyobb piacunk azonos nyelvű volt. Minden középiskolás diák Ausztriában beszél 1, nagyon sokan 2 idegen nyelvet. Méghozzá olyan jól, hogy kis ráfordítással tökéletes nyelvtudásra tudnak felfejlődni. Magyarországon, és ezzel nem mondok újat, hatalmas probléma van ezzel. Nekünk is problémáink vannak atekintetben, hogy új fiatal munkatársakat kiképezzünk, mert sokszor nem lehet adott szakterületen tolmács segítségével képzést nyújtani.  Ez azt jelenti, hogy a magyarok, a magyar munkatársaink, sok esetben csoportos képzést kapnak még hozzá, úgy hogy nálunk értékükön alul kezelik őket angol bázisú cégcsoportunkban, hiszen nem elég gyorsan tudnak reagálni, részt venni a vitában, nem tudják követni a változásokat. Az én szememben tehát a nyelvi kérdés tényleg egy kulcskérdés Magyarország számára. És úgy gondolom, hogy minden politikai és minden erőnek, mindent meg kellene tennie annak érdekében, hogy ez sürgősen és gyorsan javuljon. És annak érdekében is, hogy hasznosítani lehessen a következő esélyt, ami az EU-ban rejlik. Nevezetesen, hogy az emberek, sokkal jobb, nemzetközibb, modernebb kiképzést kaphassanak. Azt hiszem ez ma jóval kritikusabb kérdés, mint ahogy azt látják.

A harmadik dolog, amit említésre méltónak tartok, és ami hatalmas esélyt jelent Magyarország számára az-az, hogy sajnos egyfelől sok magyar már nem él saját országában, hanem a környező szomszédos országokban lakik. Másfelől azonban ez azt jelenti, nem is tudom, Románia, Horvátország, Ukrajna, esetében természetesen sokkal jobban tudnak kommunikálni, mint összes uniós versenytársuk. Az én szemszögemből komoly esélyt jelentene a magyar gazdaság számára, hogy az EU csatlakozást pont úgy hasznosítsák, mint ahogy azt Ausztria tette. Említették, hogy az EU nem tejjel mézzel folyó kánaán. Természetesen nem, de amit összefoglaló üzenetként el kell mondanom, az-az, hogy a magyar gazdaságnak semmi oka a félelemre. Tehát le kell építeni a félelmeket. A kulcsszó az Önök számára, az a bizakodás. Az hiszem bizakodással mehetnek az EU-ba és ott nagyon sikeresek lesznek. Köszönöm szépen.
Nyomtatóbarát változat
Hírek

Gyakornoki pályázat - nappali tagozatos egyetemi hallgatók számára (2019)

A gyakornoki program célja:

A polgári, nemzeti és keresztény értékeket vállaló, közéletben aktív fiatalok megismertetése egy pártalapítvány működésével, szakmai munkájával és ezen keresztül a magyar közélettel.

 

tovább
Hírek

A Fiatalok a Polgári Magyarországért Díj 2019-es felhívása

A Polgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriuma 2006-ban „Fiatalok a Polgári Magyarországért” Díjat alapított, amely minden évben olyan 35 év alatti személynek, vagy túlnyomórészt 35 év alatti fiatalok közösségének adományozható, aki/akik tudományos, közéleti, művészeti, karitatív, közösségépítő tevékenységével, személyes példamutatásával a jelenen átívelő, túlmutató szellemi, emberi értékeket hoz létre, és tevékenysége jól jellemzi a polgári – keresztény – nemzeti értékközösséget.

tovább
Hírek

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete kapta az idei Polgári Magyarországért díjat

Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) elnöke arról beszélt: a karácsony üzenetéhez, az élet csodájához a családok állnak a legközelebb. Ma is vannak, “akik el akarják zárni az utat, hogy ne jussunk el az ünnephez”. „De mindig voltak virrasztó pásztorok és ajándékot hozó napkeleti bölcsek is, és mindenekelőtt volt egy édesanya”, mint ahogy ma is vannak édesanyák és édesapák, akik elfogadják a gyermekáldást.

 

tovább