Párbeszéd a sikeres integrációért - Osztrák tapasztalatok - Alfred Gastgeb előadása

Nyomtatóbarát változat
2004. március 31. - Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Díszterme

Szép jó napot kívánok a hölgyeknek és az uraknak. Röviden, hogy ki is vagyok. Igyekszem rövidre fogni magamat. Apám, nagyapám Csehországba született, édesanyám német volt, anyám Vajdaságból van és Tünde a keresztneve. Tehát körülbelül én vagyok a legszélesebb európai, akit egyáltalán ismerünk. 2004. március 31. - Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Díszterme

Szép jó napot kívánok a hölgyeknek és az uraknak. Röviden, hogy ki is vagyok. Igyekszem rövidre fogni magamat. Apám, nagyapám Csehországba született, édesanyám német volt, anyám Vajdaságból van és Tünde a keresztneve. Tehát körülbelül én vagyok a legszélesebb európai, akit egyáltalán ismerünk.

Itt egy olyan vállalatot képviselek, amely osztrák cég, de Magyarországon is van. Amelynek akár 500 éves történelme is van, szinte megszoktuk, hogy a változásokkal együtt éljünk. Viszonylag jó mezőgazdasági súlypont létezik, ahol mi logisztikával szolgáltatunk. Bennünket is érintenek ezek a változások, amik a vevőket érintik, és amelyek a végső fogyasztó előtt nem teljesen világosak. Ha most május 1-je után gondolunk a nemzetközi szállítmányozásra, akkor az a tény, hogy a ma mindent uraló elvámolás elmarad, ennek vége van, ez az első lépésben nagyon kellemes változás, üzemi szinten azonban bizonyos problémákat jelent.

Az integráció hatásai félelmet és aggályokat gerjesztenek, nos ez már május 1-je előtt így van, hiszen a változás folyamata már réges–régen megkezdődött. Tehát most mindenek előtt a mindent uraló vámolásról beszélünk. A vállalatunk 85%-os szállítmányozási szolgáltatást nyújt jelenleg exportból importba az EU országokkal. Azáltal, hogy elmarad a vám, számos ilyen vámolási munka nem a vámhivatalnál, hanem a saját szakmámban is feleslegessé válik. Kezdve az egyszerű feldolgozásától a megrendeléseknek, egészen a könyvelésig felszabadulnak eszközök és minden szociális felelősség ellenére, amivel nagyon is tisztában vagyunk, egyszerűen nincs más lehetőség, mint, hogy néhány munkatársunktól megváljunk. Ebből az alkalomból arra is rá kell mutatnom, hogy legnagyobb sajnálatomra a magyarországi hatóságok részéről nincsenek igazán jó lépések. Ausztriában nem mondtak fel a vámosoknak, itt Magyarországon már decemberben az első menetben kék leveleket osztogattak ki.

Ausztriában a szállítmányozási munkatársaknak egy Alapítványt hoztak létre, amely 4 évig lehetőséget nyújtott, hogy a munkatársak egy félig meddig rendes jövedelmet biztosítsanak. Ez sincsen Magyarországon, ez sem létezik itt. A hiányzó magyar lépések egy nagyon-nagyon rossz hangulathoz vezettek.

Már szó esett erről a 31 napról ami hátra van, meg kell mondanom én már a naptárban kihúzom ezeket a napokat, szinte elviselhetetlenné vált az, hogy itt ésszerű megoldásokat találjunk a vámosokkal. Április végéig ez egy nagyon-nagyon nehéz szituáció lesz nem csak nekünk, hanem valamennyi vállalat és üzem számára is. De hát hagyjuk a félelmeket és a problémákat, térjünk rá az esélyekre, reményekre.

Számomra fantasztikus volt, hogy a szupermarketekben olyan termékek voltak, amelyeket eddig nem ismertem és pedig minden mennyiségben. Nem is tudtam, hogy mi mindent vásároljak. Az árak csökkentek, mindenütt a high-tech  területen, és ha látjuk, hogy ezek a termékek itt ma Magyarországon még mindig  nagyrészt sokkal drágábbak, mint Ausztriában, bizonyára kellemes meglepetés fogja a fogyasztót érni. A vállalat szempontjából, és a teljes ágazatok szempontjából a változások az első lépésben csak és kizárólag negatív hatásúak voltak. De azért is, és ezzel is tisztában kell lennünk, mert egyszerűen nem ismerték fel és rosszul reagáltak arra, hogy milyen hatásokkal lesz a belépés a szakmánkra vonatkozóan. Csak három év után, tehát 1998-ban sikerült a változásokból pozitív hasznot húzni.

Az én feladatom most, hogy amit Ausztriába annak idején elmulasztottunk vagy rosszul tettünk meg, azokból hibákból tanuljunk és magyarországi szervezeteket, szervezéseket, ésszerű mederbe tereljük. Tulajdonképpen mi változott a mi szempontunkból? A növekvő verseny következtében, és ma már erről szó esett, nagyobb kereslet mutatkozott, komplex logisztikai megoldásokra Az új intelligens megoldásokkal újabb ügyfeleket sikerült nyernünk és a nagyobb minőség iránti igény arra kényszerít, hogy a saját minőségünket is megjavítsuk.

Ha Ausztriát vesszük szemügyre, mindenek előtt kelet- Ausztriát, ez egy klasszikus import ország volt. A megváltoztatott áru folyamok alapján sikerült egyensúlyt létrehozni export-import között. Így pl. a bécsi cégünknél 5 : 1 arányú export - importunk volt, tehát 5 rész az export és 1 rész import arányú most az arány már 1:1-hez. Persze minden változás rövidtávon fájdalmas is lehet. De ahogy az osztrák tapasztalatok is megmutatják, az esélyek és a rizikók hasonlók voltak, és én hasonló várakozást látok Magyarországon.

Készült egy 99-es gazdasági kamarai tanulmány, melyben kiszámították, hogy hogy néz majd ki 2015-ben a magyarországi kereskedelmi forgalom. Magyar aspektusból itt egy növekvő import mutatkozik, amely 324 %-ot tesz ki. Az exportnövekedés pedig 384 % lesz a tanulmány szerint. Itt is arra kell számolni, hogy a kereskedelmi kapcsolatok gigantikus növekedést fognak mutatni. Végezetül ne felejtsük el, hogy milyen stratégiai jelentőséggel bír a jövőben Magyarország.

A globális multik már hozzá kezdtek ahhoz, hogy a központi áruraktáraikat keletre irányulóan áthelyezzék Magyarországra. El Hollandiától, el Ausztriától, ahol ezt nagy súllyal képviseltek. Egyre több magyar cég jövőbeli piacaikat nem csak az Európai Unióban látják, hanem a keleti szomszédos országokban. Számos osztrák vállalkozó is kezd stratégiai gondolkodásra áttérni, hogy mi lesz az újhelyzet, hiszen nagyon magasak a költségstruktúrák, és ezért a raktárakat Magyarországra helyezik át. Legalább is kelet-Ausztriát Magyarországról szolgálják majd ki. Ez véleményem szerint oda vezet, hogy új értéktöbblet potenciál jön létre, és csak arról van szó, hogy ezeket az esélyeket ki kell használni.  Én pedig, és ezzel fejezném be, meggyőződéssel Európai Uniós tag vagyok, és nagyon örülök, hogyha Magyarország és a magyar polgárok május 1-jén oda kerülnek, ahova tartoznak, nevezetesen Európába.

Köszönöm figyelmüket!
Nyomtatóbarát változat
Hírek

SZPMA kuratórium (2018. december 18.) - jóváhagyott támogatások

Az SZPMA kuratóriumának 2018. december 18. napján tartott ülésén jóváhagyott támogatások.
tovább
Hírek

A Fiatalok a Polgári Magyarországért Díj 2019-es felhívása

A Polgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriuma 2006-ban „Fiatalok a Polgári Magyarországért” Díjat alapított, amely minden évben olyan 35 év alatti személynek, vagy túlnyomórészt 35 év alatti fiatalok közösségének adományozható, aki/akik tudományos, közéleti, művészeti, karitatív, közösségépítő tevékenységével, személyes példamutatásával a jelenen átívelő, túlmutató szellemi, emberi értékeket hoz létre, és tevékenysége jól jellemzi a polgári – keresztény – nemzeti értékközösséget.

tovább
Hírek

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete kapta az idei Polgári Magyarországért díjat

Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) elnöke arról beszélt: a karácsony üzenetéhez, az élet csodájához a családok állnak a legközelebb. Ma is vannak, “akik el akarják zárni az utat, hogy ne jussunk el az ünnephez”. „De mindig voltak virrasztó pásztorok és ajándékot hozó napkeleti bölcsek is, és mindenekelőtt volt egy édesanya”, mint ahogy ma is vannak édesanyák és édesapák, akik elfogadják a gyermekáldást.

 

tovább