Párbeszéd a sikeres integrációért - Osztrák tapasztalatok - Mag. Wilheim Molterer előadása

Nyomtatóbarát változat
2004. március 31. - Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Díszterme

Hogyan lett sikeres a csatlakozás?


Ausztriában hasonlóan, mint Magyarországon, sokan a fociért rajonganak. Egy szép példa az osztrák magyar kapcsolatra az, hogy este valaki azt mondja ma, Ausztria - Magyarország játszik. S a kérdés az, hogy ki ellen megy a parti? Nos, ez nem valami történelmi rezisztencia, hölgyeim és uraim, hanem kifejezése a jelenlegi jó kapcsolatoknak, amely a két ország között fennáll, de mindenek előtt egy végtelen szép perspektívára is vonatkozik, hiszen tényleg 31 nap múlva, pont 31 nap múlva május 1-jét fogunk írni, azt a napot, amikor a régi barátok közül új partnerek jönnek létre. 2004. március 31. - Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Díszterme

Hogyan lett sikeres a csatlakozás?


Ausztriában hasonlóan, mint Magyarországon, sokan a fociért rajonganak. Egy szép példa az osztrák magyar kapcsolatra az, hogy este valaki azt mondja ma, Ausztria - Magyarország játszik. S a kérdés az, hogy ki ellen megy a parti? Nos, ez nem valami történelmi rezisztencia, hölgyeim és uraim, hanem kifejezése a jelenlegi jó kapcsolatoknak, amely a két ország között fennáll, de mindenek előtt egy végtelen szép perspektívára is vonatkozik, hiszen tényleg 31 nap múlva, pont 31 nap múlva május 1-jét fogunk írni, azt a napot, amikor a régi barátok közül új partnerek jönnek létre. Olyan partnerek, amelyek egy nagyobb Európai Unióban tevékenykednek, olyan partnerek, akik azzal az akarattal, politikai szándékkal rendelkeznek, hogy alakítsák az Európai Uniót, változtassák és, hogy pozitív irányba tovább fejlesszék. Ilyen értelemben, kedves Viktor, nagyon örülök, hogy ez a kapcsolat a két országunk között május 1-jével egy teljesen úgy dimenziót nyer és új dinamikát is fog felmutatni.

Mi mint osztrákok tehát üdvözöljük. De mindenekelőtt, mint osztrák néppárt, határozottan üdvözöljük az Európai Unió ilyen irányú bővítését. Üdvözöljük Magyarországot, mint egyikét az új partnereknek ebben az új Európai Unióban. Hiszen ez a tagság, ez a május 1-je, ez a bővítés, melyre sokan jogosan mondják, ez Európa újra egyesítése, két nagy dolgot fog megmozgatni. Véleményem szerint talán a legfontosabbakat. Európa újraegyesítése, a történelmi igazságtalanságot szünteti meg. Ez politikailag akart, de történelmileg soha nem létezett határokat szüntet meg. Európa ezen újraegyesítése új dinamikát hoz létre, éppen kontinensünk közepén, Közép-Európában tudniillik, és Európa újraegyesítése Magyarországnak vissza adja azt a helyét, amelyet Magyarország mindig is a nagy európai nemzetek történelmi koncepciójában játszott.

Nagyon fontos előadásom elején rámutatni ezekre a politikai és történelmi dimenziókra. Ez nem az utolsó cent kérdése, ez nem a törvényi hozzáállás, vagy valami rendelet utolsó betűjének kérdése, hanem politikailag igen is döntő pillanat, amikor is az a szerencsénk, hogy a felelősséget vállalhatjuk. Nagyon kérem Önöket, és ez egyike az osztrák tapasztalatoknak, hogy a napi aktualitás láttán, a problémák láttán, soha nem feledkezzenek meg e történelmi és a politikai dimenzióról. Amelyet ezzel a lépéssel megtettek, amely Európát olyanná alakítja, amilyen Európa mindig is volt. A sokrétűség közössége, az Európai Unió közössége, de a közös értékek közössége és a perspektívák közössége is.

Hölgyeim és uraim megkísérlem, hogy ma előadásomat két részre osszam. Nevezetesen egy olyan első részre, amit nyílván elvárnak tőlünk, nevezetesen mi a siker titka. Erre szeretnénk rámutatni. No, itt indulok ki, hogy itt és most ma a személyes benyomásaimat adjam át. Ami nálunk jó volt, ami nálunk sikeres volt, de arra is utalok, ahol véleményem szerint hibákat követtek el. Hiszen fontos, hogy ezt az európai perspektívát, ne csak mint egyedüli paradicsomba vezető utat vázolják fel. Nem. Ez egy olyan út, amely munkával jár, amely munkát igényel és egy olyan út, amely mindenek előtt konzekvens cselekvést követel meg. Hiszen akkor tudunk egy biztos sikerhez vezető utat járni.

Előadásom második részében megmutatnám azokat az európai perspektívákat, amelyek Önök kilátásairól Orbán Viktor olyan nagyszerűen számolt be. Hiszen pont azt a közösséget vázolja fel, amit a Fidesz és az Európai Néppárt között áll fent. Mi az alapja az osztrák sikeres útnak amely az Európai Unióba vezetett? Magam úgy vélem, hogy három nagy politikai választ lehet erre adni.

Az első válasz: Ausztriában a ’80-as évek közepe óta, amióta az osztrák néppárt beszállt a kormányzásba, világos politikai akarat jött létre, nevezetesen mi tagjai akarunk lenni az Európai Uniónak. Világos politikai akarat. Eltartott jó ideig, amíg a szociáldemokratákat meg tudtuk győzni, de ehhez az egyértelmű világos politikai akarat az akkori kancellár helyettesünkkel Mock nevével összekötve voltak az elsőszámú alap. Tehát tagjai akarunk lenni az Európai Uniónak.

Második ilyen tétel: ez az egyértelmű világos politikai akaratot, társadalompolitikailag alapoztuk meg. Tagjai akarunk lenni az Európai Uniónak, mivel a nyugati értékrendszer mellett törünk lándzsát. És Európában látjuk a béke és biztonság garanciáját.

Csak harmadik helyen, áll az a politikai meggyőződés, miszerint a tagságunk az Európai Unióban gazdasági perspektívát is nyújt. Amelyre éppen nekünk, kis exportorientált országnak szükségünk van. Egy olyan gazdasági perspektíva, amely növekedést, jólétet, és jó biztonságot kölcsönöz.

A negyedik politikai elem mindebben pedig az, véleményem szerint, hogy mi osztrákok alapvető konszenzust hoztunk létre, amely egész Ausztriára nézve fontos. Az alapvető konszenzus azt jelenti, hogy a szociális partnerek, tehát a gazdaság, a munkavállalók képviseletei és a mezőgazdaság, azaz a társadalmilag fontos erők vannak benne, mint pl. az egyház is. Tehát sose úgy értettük a konszenzust, hogy csak a politikai erők, hanem, hogy a társadalmi erők is részt vesznek ebben.

Ez a négy elem az, ami véleményem szerint a szolid alapokat lerakta. A második nagy alap az volt, hogy mi előkészületeinket a tagságra 1987-től kezdődően igen konzekvensen vittük előre, forszíroztuk. Tudják jól, hogy ’87-ben született meg a politikai döntés, ’89-ben a kérelem benyújtása a tagság iránt, de a kezünket ezután sem tettük az ölünkbe. Ezt a konszenzust minden intézménynél az előkészületi munkákra koncentráltunk.

Itt van néhány különbség Magyarországhoz képest, amelyről nyíltan kellene beszélnünk. Az első ilyen különbség az, amelyre Orbán Viktor rámutatott. Nevezetesen arra, hogy mi gazdaságilag stabil és sikeres országként, mint az egyik leggazdagabb európai ország léptünk be az európai unióba, közösen két másik stabil gazdaságilag és sikeres országgal, Finnországgal, és Svédországgal.

Egy másik különbség, amelyről véleményem szerint újra és újra elfeledkeznek, és erre ismételten szeretnék rámutatni, hogy Ausztria mielőtt tagja lett volna az Európai Uniónak, már az európai gazdasági térségnek is tagja volt. Egy olyan intézmény, amely ma már aligha bír jelentőséggel, de abban az időben számunkra a következőt hozta létre. Nevezetesen azt, hogy már a tagságot megelőzően a teljes belső piacon részt vettünk az iparban és a kisiparban egyaránt, vagyis tulajdonképpen a két nehéz területet megoldottuk. A két nehéz területet a belépésnél, nevezetesen az intézményi részvételt a beleszólásba, és a mezőgazdasági kérdést, az élelmiszeri szektor kérdését, és mindazt, ami ebben a kérdésbe érdekes. Nevezetesen a gazdaság integrációja ezáltal már korábban létrejött.

Ezekben az előkészületekben, hölgyeim és uraim, minden csoportot beépítettünk. Minden csoport azt jelenti, hogy ez nem csak a kormány projektje volt, hanem ez egyidejűleg egy közös projekt volt. Mindenkivel, aki a gazdaságban érdekelt volt és az ún. nem kormány intézményeket is offenzív módon építettük be ebbe a folyamatba. Hogy, tehát a ’90-es évek kezdetével a jogi kereteket lépésről lépésre a ’90-es évek közös piaci törvényekre építettünk az európai törvényekre építettük.

Az előkészítő időszakban minden csoporttal, gazdasági kamarával, képviseleti szervekkel, a tartományokkal együtt, és ami nagyon fontos, a községekkel együtt alakítottuk ki ezt a stratégiát, amelyeket specifikus területekre külön is kimunkáltunk. Szükség volt pl. arra, hogy néhány különösen érzékeny területen átmeneti szabályozásokat készítsünk elő. Átmeneti szervezéseket, rendezéseket, amelyek pl. a mezőgazdaságot érintik. Átmeneti szabályozást kellett pl. a mezőgazdasági földtulajdon alakulásában létrehozni. Vagy egyéb ilyen átmenetek, pl. a tranzittal kapcsolatosan. Éppen Nyugat-Európában és Ausztriában ez egy nagyon-nagyon érzékeny kérdés, hiszen logikailag egy olyan országban, mint Ausztria ez egy többlet forgalmat és többlet jövedelmet is jelent.

Nos a mezőgazdaság esetében véleményem szerint nagyon helyes előkészületeket tettünk. Nevezetesen úgy, hogy azokat az elemeket, amelyeket az Európai Unió ismer, specifikus osztrák programokban úgy vittük előre a tárgyalások során, hogy azután a tagság időpontjában ezeket a programokat alkalmazni is tudtuk és ez olyasvalami, amit éppen egy diszkussziós hozzászólás keretében szeretnék közelebb hozni Önökhöz. Az osztrák mezőgazdaságban már évekkel, sőt évtizedekkel ezelőtt olyasmire állítottuk be magunkat, amit az Európai Unióban két oszlopának neveznek.

Először is azt mondtuk, hogy a mezőgazdaságot, mint termelőszektort szeretnénk a megfelelő piaci rendszabályokkal kifejleszteni, felfejleszteni, de mindig hozzáfűztük ehhez, hogy a mezőgazdaság második igen lényeges oszlopa kell, hogy legyen a mezőgazdasági területek és a vidék fejlesztése. A mezőgazdaság nálunk soha nem volt egy olyan iparág, ahol csak és kizárólag a termelékenységre és a hatékonyságra vetettük pillantásukat. Minden részt figyelembe vettük, nevezetesen a mezőgazdaság termelési funkcióját, de a regionális funkciót is, a szociális funkciót is, és az ökológikus funkcióját is a mezőgazdasági munkának.

Programunkra, egy speciális mezőgazdasági munkára, környezetvédelmi programot is kialakítottunk. Speciális programokat készítettünk a területekre. Földről van szó, árúról van szó, és az életről van szó amely vidéken van. Ezen előkészületek mellett azt is megkíséreltük, hogy offenzív információs kampányt folytassunk a kormány részéről is, és ezen offenzív információ keretében bemutattuk a hátrányokat is. Ezt döntőnek tartom. Döntőnek tartom, hogy megpróbáltuk a hátrányokat és az előnyöket bemutatni a tagság esetében, annak érdekében, hogy egész ágazatok, üzemek, régiók, megismerkedhessenek a nehézségekkel is.

A nehézségek egyike, és ez is egyértelmű a vidékfejlesztés, vagy az ipar, vagy a mezőgazdaság esetében, természetszerűleg az, hogy az Európai Uniós tagság nagyobb versenyt eredményez.  Ez egyértelmű. Semmi értelme annak, hogy becsukjuk a szemünket, az Európai Uniós tagság egyfelől piaci esélyeket kínál. Másfelől viszont nagyobb versenyt jelent, és az előkészületek döntő kérdése az volt ma is, hogy képesek vagyunk-e szektorunkat versenyképessé tenni. Márpedig minél nyíltabban adtunk tájékoztatást a problémákról, annál nagyobb volt a hajlandóság a változtatásra. Ezt az információt lényeges dolognak tartom. Annak érdekében, hogy ezeket az előnyöket, de a kockázatokat is be lehessen mutatni.

Ez az alapos felkészülés a tárgyalásra alapjául szolgált magának a tárgyalásnak is. Véleményem szerint ez azért volt ésszerű, mert a tárgyalások során sem természetszerűen csak a kormányt, a minisztériumot vontuk be, hanem bevontuk a szociális partnereket is. Tehát a gazdasági kamarát, a mezőgazdasági kamarát, az iparkamarát a tartományokat is. És egy nagyon széleskörű parlamenti vitát folytattunk, amibe az ellenzéket is bevontuk. Ezeket a tárgyalásokat jól előkészítettük, és nagyon széles körben folytattuk és így viszonylag rövid időn belül ésszerű eredményre jutottunk.

Hölgyeim és uraim, szeretnék azonban a dátum kapcsán néhány nappal a tagság előtt leszámolni egy előítélettel. Legalább is Ausztriáról szólva, de lehet, hogy Önöknél ez egész másként van. Néha Ausztriával kapcsolatban az volt a benyomásom, hogy a tárgyalások végével, a népszavazással, ahol 66% támogatást kaptunk sokan ölbe tették a kezüket, úgy vélték lefutott ügyről van szó. Éppen az ellenkezője igaz. Az Önök számára hölgyeim és uraim az igazi munka, a munka az üzemekben, a régiókban, a közigazgatási egységekben, a falvakban vagy bárhol is, csak akkor kezdődik igazán, amikor megvan a tagság.

Ez az jelenti, hogy nem a tárgyalások eredménye a siker egyedüli alapja, hanem az, hogy mit tudnak ebből kihozni. Egyfelől a belső stratégiák életében, másfelől pedig az Európai Unió tagjaként alkotott stratégiában. Éppen ezért saját tapasztalatunk alapján kérem, hogy minden érintett számára, az Önök országában élő emberek számára tegyék világossá, hogy a munka május 1-jével mindenki számára megkezdődik. Ez a döntő és ez a saját tapasztalatunk.

Először is minden intézménynek, teljesen világosan, az első naptól kezdődően aktív szerepet kell játszania az Európai Unióban. Minden európai struktúrában helyet kell találniuk. Mindenütt foglalni kell Magyarország helyét, és képviselniük kell Magyarországot. Márpedig ennek az első perctől kezdve működnie kell, mert az Európai Unió annyira sokrétű a maga struktúráját tekintve. És elmondhatom, hogy mintegy 280 különböző európai fórumra kell munkatársakat delegálnunk az osztrák résztől, amit meg is tettünk az első naptól kezdődően. Ez nagyon lényeges, mert a döntésekben az első naptól lehet működni, amint azt a szerződés, mint alapelvet meg is határozza.

A második, amit senki sem utánozhat, és ezt nagyon nyíltan kimondom ebben a körben is. Szerencsénk volt, hogy Franz Fischler személyében olyan biztosunk van Brüsszelben, aki igazi nehézsúlyú. A szó átvitt és valós értelmében. Ez azért lényeges, mert így Brüsszelben is sikerült egy hálózatot felépíteni. Egy brüsszeli hálózatot. Ez ugyan olyan lényeges, mint az aktív szerep. És hölgyeim és uraim, harmadszor itt is nagyon őszinte és nyílt szeretnék lenni. Olyan stratégiát, olyan politikát választottunk, miszerint az Európai Unió által kínált összes programot, amely alapul szolgált a csatlakozási szerződést a tárgyalások esetében is, ezt mind hasznosítottuk Ausztria számára. Ennek azonban egyik előfeltétele, hogy el kellett fogadnunk, hogy az Európai Unió bürokráciát jelent. Ezt nem szabad elhallgatni.

Emlékszem, amikor mezőgazdasági miniszter voltam 1995 elején, mit mondtak nekem az osztrák parasztok, amikor januárban, februárban, márciusban 1995-ben nagyon sok bürokratikus munkát követeltünk meg tőlük. Mint minden paraszt, csak úgy, mint a magyar az osztrák paraszt is barátságtalan ha bürokráciáról van szó, és akkor még elegánsan fogalmaztam. De a bürokratikus struktúrák kialakítása előfeltétele volt annak, hogy azt követően ősszel, amikor már a programok valós alkalmazásáról, és támogatások kifizetéséről volt szó, elmondhassuk, hogy már a tagság első évében szinte mindent, ami lehetséges volt csakugyan le is hívtunk Ausztria számára. Tudom, hogy ez egyike a nagy nehézségeknek, ezért vigyék magukkal azt a tippemet, hogy a közigazgatási mostani beruházások jó alapok, jó befektetést testesítenek meg. Hiszen ha a kifizető ügynökségeket is sikerül a mezőgazdaság területén is felépíteni ezt az ország jelentés is leírta, hogy pl. azt az integrált ellenőrzés közigazgatási rendszert meg tudják csinálni, ez azért életfontosságú, hogy ez által az ígért lehetőségeket meg is tudják valósítani.

Hölgyeim és uraim ezek a nagyon gyakorlati alkalmazások számunkra nehézségekkel jártak. Nyíltan bevallom nagy nehézségeket okoztak, és nem is tudtuk tökéletesen megoldani őket. Véleményem szerint van egy rendkívül fontos terület ezzel összefüggésben. Nagyon fontos, hogy amikor a bürokráciát felépítjük, akkor közigazgatási struktúrák kéz a kézben járjanak az offenzív programalkotással a gazdaság export orientációja számára az élelmiszeripar, a mezőgazdaság export orientációja számára. Ez olyas valami és ezt nyíltan mondom, amit elmulasztottunk. Ebben nem voltunk elég jók. Túl későn eszközöltünk beruházásokat a feldolgozó szektorban. Túl kevéssé voltunk konzekvensek a reformok tekintetében. Túl sokat hallgattunk külön érdekekre. És a piac versenyszempontjából helyes dolgokat, talán túl kis konzekvenciával kezeltük. Nyíltan elmondok több példát is.

Az osztrák tejipar nagyon kis struktúrákból áll. Nem csak ami a parasztgazdákat illeti, hanem ami a tehenészeteket illeti, természetesen mindenki azt mondta, hogy legyenek minden körzetben üzemek. Csak ez nem válasz az európai versenypozíció javítására. A jó válasz ez lett volna, hogy mely üzemi struktúra kínálja a lehető legjobb piaci esélyeket és jár oly kis költségekkel, hogy a lehető legjobb termelői hozamokat teszik lehetővé. Ez az érdekes.

Hasonló dolgokat tapasztalhattunk a húsiparban is. Ez a struktúrák területén történő megvalósítás hölgyeim, és uraim az, ami szerintem fontos. Az osztrák gazdaság és Ausztria története számára, az első években ez egy nagyon érdekes politikai álláspont, amire Orbán Viktor már utalt. Az Európai Uniós tagság, tehát ez a keményebb szél, ami a versenyben fújdogál nemcsak az egyes vállalatokat állítja kihívások elé, hanem az államokat is. A telephely versenyek, amelyek léteznek az unióban szükségesek, de mindenek előtt a nemzeti politikák reformkézsége szükséges, mert a telephely versenyben csak akkor tudunk nyerni. Éppen ezért nálunk ez az Uniós tagság együtt járt egy masszív új költségvetési politikai struktúrával. Ez nem csupán annak a szükségessége volt, hogy az eurózóna tagjává kívántuk válni. Ez előfeltétel a stabilitás szempontjából, mindenek előtt azonban előfeltétele annak is, hogy a költségvetésben meg legyen a mozgástér ahhoz, hogy csakugyan részt tudjunk venni európai programokban. A költségvetési figyelem és a szigorú költségvetési politika az én szemszögemből nézve együtt járója a tagságnak.

Másodsorban teljesen offenzív reformmozgalmat tudtunk a nyugdíj és egészségügyi rendszerünkben kezdeményezni. Nagyon fontos, hogy a reformorientáció ebben a szektorban is meglegyen, hiszen ez erősíti Ausztriát az Európai Unión belül ebben a verseny környezetben. A közelmúltban adóreformot fogadtuk el, hiszen végső soron az adó politika is telephely politika befolyásoló tényező az Európai Unióban  Pl. sokat eszközölünk a kutatásfejlesztés területén, hiszen ez is versenypolitika, telephely politika.

Az én szemszögömből nézve, ha valami tapasztalatot adhatunk át, akkor az-az, hogy a nemzeti politikák reformorientációja előfeltétele annak, hogy az Európai Unión belül erős pozícióra tegyenek szert telephelyként. A politikáknak ez a reform orientációja együtt kell, hogy járjon a szükséges gazdasági reformokkal. Hazánkban is, mint már említettem pl. a versenyképesség az üzemi struktúrák szempontjából talán túl későn és túl kis konzekvenciával került bele ebbe a vitába. S, hogy miért? A mi tapasztalatunk azt mondja, hogy nem az üzemméret a siker egyedüli mércéje. Van egy szép szó ami úgy szól: nem a nagyok falják fel a kicsiket, hanem a gyorsak falják fel a lassúakat.  Ez a tudat, hogy ez az üzemi reform orientáció éppen oly fontos, mint a politikai reform orientáció, ez döntő jelentőségű. És nyíltan szólva, a politika keményebb versenykörnyezetben az üzemi szinten elkövetett hibákat soha sem tudja kompenzálni, soha sem kompenzálhatja. Éppen ezért mindkettő szükséges. A politikai reformorientáció és az üzemi szintű reformorientáció. Hölgyeim és uraim, ez a reformorientáció együtt kell, hogy járjon egy világos piac orientációval is, hiszen az Európai Unióban a gazdasági sikert, nem a támogatások határozzák meg, hanem végső soron a piaci pozíció a döntő. Talán elkövettük azt a hibát a mezőgazdaság területén is, és itt saját felelősségemet is szóba hozom, hogy a tagság első éve alatt túl sokat vitatkoztunk arról, hogyan optimalizálhatjuk a támogatási programokat, és ugyanakkor túl keveset vitatkoztunk arról, hogyan optimalizálhatjuk a támogatási programokat? És olyankor túl keveset vitatkoztunk arról, hogy hogyan javíthatjuk a piaci pozíciókat. Ez olyas valami, amit gyakorta szívesen lát a politika. A pénzek szétosztása az nyilvánvalóan kellemesebb, mint a reformok megvalósítása.

Hosszú távon azonban a piaci pozíció még mindig biztosabb beruházás, mint a támogatások kiépítésének a stratégiája. A legutolsó megjegyzésem ezzel a résszel kapcsolatban hölgyeim és uraim az, hogy az Európai Unión belüli politikát, fejleményeket offenzív módon alakítsák. Ne engedjék, hogy ezek csak történjenek Önökkel. Az offenzív alakításon pl. az értem, hogy ha ismét a vidékfejlesztés vagy a mezőgazdaság területéről beszélek, hogy ott ahol perspektívát látok, nagyon nyíltan fogalmazva, ott nem a piaci rendtartásokat kell kidolgozni, hiszen e tekintetben a WTO egyszerűen a nemzetközi fejlődés kényszeríteni fog bennünket arra, hogy lépésről-lépésre nyíljunk meg világpiaci partnerként. Ha még van perspektíva az a vidékfejlesztés, az a környezetvédelem területe. Az a megújuló nyersanyagokba történő invesztíció a specifikus anyagok, a különböző regionális származási helyek, vagy az ökológikus mezőgazdaság. Ezt a perspektívát kell alakítani, és ez számomra különleges jelentőségű.

Azt, amit most elmondtam, ne tekintsék kizárólagos receptnek. Minden ország számára saját stratégiát kell kifejleszteni. Tekintsék ezt sokkal inkább úgy, hogy megpróbáltam tapasztalatainkról, hibáinkról nagyon nyíltan beszámolni annak érdekében, hogy önmaguk Magyarország számára helyes következtetést tudjanak levonni. Mit is jelent az európai perspektíva és az európai közreműködés a dolgok alakításában? Nagyon-nagyon hálás vagyok Orbán Viktornak azért, hogy ez a politikai távolba látás meg van benne. Hogy a Fidesz ily messzire tekint, hogy Európa ezen eljövendő fejlődését szóba hozta. Szeretnék nagyon nyíltan foglalkozni ezekkel a lehetséges kooperációkkal is. Hiszen ez a jövő történelmi perspektívája.

Először is Európának akkor van jövője, ha készek vagyunk ezt az Európát az értékek Európájaként  definiálni. Lehetségesnek kell lennie Európában a jövőben is annak, hogy pl. a földrész Keresztény gyökereiről beszéljünk. Hogy pl. az európai fejlődés értékállóságáról beszéljünk. Hiszen ez az európai modell, amit mi felidézünk, ez nem egyedül csak a demokratikus orientációból áll. Nem a piacorientációt jelenti. Sokkal inkább egy nagyon világos értékrendet testesít meg. Éppen a pártok, az olyan pártok mint a mieink, az osztrák Néppárt, és a Fidesz népfelelőséggel bírnak e tekintettben , hogy ezen az értékek Európáját állítsuk középpontba. Nem olyan egyesület vagyunk, ami csak az euró szétosztásán vitatkozik. Nem. Nagyobbaknak kell lennünk ennél. Ha Európának a világban szerepet kell játszania, szerepet kíván játszani, akkor nem lehetséges egyszerűen az amerikai út, vagy az ázsiai út másolata. Saját európai úton kell járnunk, és ennek az érték orientáció útjának kell lennie.

Hölgyeim és uraim, a második szint, hogy Európának olyan földrésznek kell lennie, amely biztonságot ad. Úgy gondolom, hogy ez a kérdés, a biztonság kérdése teljesen új dimenziót nyert. Nem csak szeptember 11-e, vagy most május 1-je óta. A biztonság Európája az én szemszögemből nézve azt jelenti, hogy két döntő dolgot kell megtenni. Az egyik, együtt kell működni intenzívebb formában a tagállamok között, ha a belbiztonságról van szó, ha a bűnözés visszaszorításáról, ha a kábítószerek visszaszorításáról van szó. És szükséges a külpolitikai erő. Európa egységes külpolitikai hangja. Éppen ezért, a biztonságpolitika elválaszthatatlan az erős külpolitikától. Hiszen így biztonságot adunk az embereknek, és Európa szerepét ki tudjuk építeni a világban a biztonság érdekében.

A harmadik dolog, Európa elmélyítése. Az új Alkotmány, és e tekintettben 100%-ban osztom Orbán Viktor megítélését, nagyon nagy esély van arra, hogy Európa önmagában erősebb legyen. Az európai gondolat ezen elmélyülésének érvényre kell jutnia az Alkotmányban. Ez azonban majd akkor jár csak sikerrel, ha az Európai Unió tagállamai, nem csak azzal az érzéssel, hanem azzal az írott joggal is rendelkeznek, hogy nem létezik a tagállamok külön osztálya, hanem azonos jogú, azonos kötelmű tagállamok vannak - átmeneti időszakok után – az Európai Unión belül. Éppen ezért 100%-ban a Te véleményedet osztom.

A kétsebességes Európa, az európai integráció gondolatának a végét jelentené. Amit azonban el akarunk érni az az, hogy az európai integráció motorjai legyünk. De nem az európai mag, vagy nem a kétsebességes Európa tekintetében, hanem olyan országokként, amelyek az európai integrációban csakugyan helyes perspektívát látnak. 100%-ban helyesnek tartom, hogy Horvátországgal közösen helyes jelet bocsátottunk ki, hogy ez a biztonsági és békés európai koncepció egy szenzibilis területen is helyes válasz a balkánra. És hölgyeim és uraim ez az európai perspektíva magától értetődően az én szemszögemből nézve is a gazdasági dinamika, a gazdasági siker, a foglalkoztatás, az emberek szociális helyzete területén is meg kell, hogy legyen. Hiszen az én szemszögemből nézve Európa nem lehet csupán gazdasági közösség, ez túlontúl kevés lenne. Szükségünk van egy olyan Európára, ami gazdasági és szociális perspektívát kínál az embereknek. Itt tehát új egyensúlyra törekszünk Európában. Új egyensúlyra az európai intézmények, a Parlament, a Bizottság, a Tanács között, azonban egy új egyensúlyra is törekszünk az európai intézmények és a tagállamok között. A szubszidiaritás elve nem maradhat puszta szó, szükségünk van Európára, mint erős közösségre, de szükségünk van a tagállamok sokszínűségére is.

Ez az új egyensúly a biztonság és a szabadság között európai perspektíva. Ez az egyensúly a környezetvédelem és a gazdaságosság között. Ez az új egyensúly a tagállamok között is, a város és az ország között. Nos, úgy gondolom nagyon sok minden egyesít bennünket. És köszönetem is fejezem ki Orbán Viktornak azért, hogy szóba hozta ezt a közép-európai együttműködést. Külügyminiszter asszonyunk a regionális partnerség ötletét alkotta meg. Kezdetben ezt Európában is bizalmatlanul nézték. Teljesen természetesnek tartom, hogy olyan országok, amelyek közép-európaiak, politikájukat, ha azok összeillenek, egyeztetik. Ez egyébként az Európai Unióban természetes dolog.

Éppen ezért köszönetemet fejezem ki Önöknek, hölgyeim és uraim, különösen Orbán Viktornak és a Fidesznek azért, hogy megvan a bátorságuk ahhoz, hogy az Európai Unió célja és perspektívája az európai összenövés legyen. Hogy ezt középpontba meri tartani, és természetesen tiszteletben tartom, hogy ennek során rá kell világítani a kritikus aspektusokra is. Ez helyes és szükséges. De a nagy közös cél, tulajdonképpen vitán felül áll, hiszen Európa a mi országaink számára a jobb perspektíva és ez a döntő. Köszönöm.
Nyomtatóbarát változat
Hírek

SZPMA kuratórium (2018. december 18.) - jóváhagyott támogatások

Az SZPMA kuratóriumának 2018. december 18. napján tartott ülésén jóváhagyott támogatások.
tovább
Hírek

A Fiatalok a Polgári Magyarországért Díj 2019-es felhívása

A Polgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriuma 2006-ban „Fiatalok a Polgári Magyarországért” Díjat alapított, amely minden évben olyan 35 év alatti személynek, vagy túlnyomórészt 35 év alatti fiatalok közösségének adományozható, aki/akik tudományos, közéleti, művészeti, karitatív, közösségépítő tevékenységével, személyes példamutatásával a jelenen átívelő, túlmutató szellemi, emberi értékeket hoz létre, és tevékenysége jól jellemzi a polgári – keresztény – nemzeti értékközösséget.

tovább
Hírek

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete kapta az idei Polgári Magyarországért díjat

Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) elnöke arról beszélt: a karácsony üzenetéhez, az élet csodájához a családok állnak a legközelebb. Ma is vannak, “akik el akarják zárni az utat, hogy ne jussunk el az ünnephez”. „De mindig voltak virrasztó pásztorok és ajándékot hozó napkeleti bölcsek is, és mindenekelőtt volt egy édesanya”, mint ahogy ma is vannak édesanyák és édesapák, akik elfogadják a gyermekáldást.

 

tovább