Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében

Nyomtatóbarát változat

Tőkés László püspök – Konklúziók, összefoglaló

2004. október 1-2, Nagyvárad és Félix-fürdő

Április 16-17.-én tartottuk a szilágycsehi, mozgalmunkat előkészítő szakmai megbeszélést. Akkor egy Közleményt adtunk ki, mely szerint a munkaértekezlet résztvevői egyetértenek abban, hogy a 20. század magyarsága demográfiai zuhanópályára került.

     „Egybehangzó szakmai érvek és statisztikai adatok igazolják a vészhelyzetet. A Trianon óta leszakított nemzetrészek számbeli fogyatkozása drámai méreteket öltött. A 24. órában vagyunk. Alapos, tudományos igényű helyzetfelmérésben kell kimutatni e kérdéskör minden lényeges vonatkozását, megteremtve ezáltal a szükségszerűen következő feladat-meghatározás gyakorlati előfeltételeit. A demográfiai adatok adekvát értelmezése nyomán árnyalt helyzetképet kaphatunk a népességfogyásról, és imígyen kirajzolódnak azok a főbb cselekvési irányok is, amelyek mentén konkrét nemzetmentő programot, nemzeti missziói mozgalmat lehet és kell indítani.”

     Ezután összeállítottuk az Áldás, népesség című, nemzetpolitikai-nemzeti missziói mozgalomról szóló dokumentumot. Ez a keretdokumentuma a továbblépésnek. Csak a záradékot idézem: „A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése június 11.-i ülésén e Tervezetet egyhangúlag elfogadta, és megbízatást adott az Egyházkerületi Elnökségnek, valamint a Missziói Ügyosztálynak és a Tanügyi Osztálynak a kezdeményezés életbe léptetésére.”

     Tehát Egyházkerületi Közgyűlésünk Határozata nyomán megkerestük a Polgári Magyarországért Alapítványt, és 2004. július 20.-án, Budapesten tartottunk egy megbeszélést, amelyen Csép Sándor, Balog Zoltán főigazgató, Kerekes József, és mások vettek részt, és kitűztük ezt a tanácskozást.

     Idézek az Emlékeztetőből:

„1). Az értekezletnek többnek kell lennie, mint egy» olyan, amilyen «tanácskozásnak.
2). A közösségi felelősségvállalás szellemében üzenetet kell hordoznia a nyilvánosság felé.
3). Ennek az üzenetnek az elkötelezett cselekvésre és összefogásra kell indítania.

     A rendezvény, illetve mozgalom kettős tagolása legyen a következő:

A) Diagnózis,
B) Terápia.”

     Kiemeltünk néhány fontos szempontot, mint például:

„1). Egyházi szerepvállalás: „a vidék lelke az egyház”;
2.). Megerősíteni a vidéket az annak szolgálatában állók mozgósításával – lelkipásztorok, tanítók, tanárok, orvosok, vidéki értelmiség.
3). Kistérségi tervek készítése gazdasági- oktatási- művelődési téren.
4). Határokon átívelő együttműködés.
5). A nemzeti képviseleti elv érvényesítése az összefogás érdekében.”
Más feladatokat is kitűztünk, de talán ezek a legfontosabbak.

     Hölgyeim és uraim! Többen megkérdezték a sajtó képviselői közül, hogy miért éppen most, és miért éppen mi?

     A válasz egyszerű: amikor láttuk, hogy nincsen gazdája ennek az ügynek, akkor indíttatást éreztünk arra, hogy mi vállaljuk. Az RMDSZ kivonatos programját lapozva láttam, hogy egy szó sincs benne arról a tragikus, lesújtó helyzetről, amelyben él a magyarság. Hihetetlen: úgy politizálni, hogy még utalásszerűen sem szólni a valóságról!

     Találtam egy sovány családpolitikai fejezetet – egyetlen oldal a 37-ből –, amelyen van vagy három mondat arról, hogy támogatni kell a családot, de az általánosságok szintjén marad ez a program, és még csak utalás sem történik arra a válságra, amelyben élünk. 2002-ben, amikor a népszámlálás adatai kiderültek, az RMDSZ vezetősége hirtelen megtáltosodott, és összehívott egy-két ilyen szakmai értekezletet, de aztán minden elhalt, és minden maradt a régiben.

     Azt viszont örömmel tapasztaltuk, hogy szeptember 12-én, a Kárpát-medencei Képviselők budapesti, Parlamentben megtartott találkozóján Szili Katalin elnökletével már beszéltek a képviselők a kedvezőtlen demográfiai folyamatról, a megmaradás-stratégiáról, az autonómia-elképzelésekről, a tragikus népességfogyásról, az autonómiaformákról és a kettős állampolgárságról.

     Amibe belefogtunk, arról a következőket szeretném elmondani: minden voluntarizmusnak esküdt ellensége vagyok – a politikai voluntarizmusnak éppen úgy, mint a hordószónoki papi beszédnek.

     Jól látjuk, hogy az igehirdetéssel nem lehet megváltani a világot.

     Az Egyház ereje nem önmagában, hanem a hitében, és az Isten kegyelmében rejlik. Isten őrizzen meg attól, hogy mi megváltási programokat, vagy csodákat produkáljunk. Csodák történnek, de ezek Istentől erednek, és nem valósíthatók meg emberi erővel. Isten azt is megteheti, hogy enged elpusztulni egy népet, de azt is megteheti, hogy megtartson bennünket. Ha tudunk élni a lehetőségeinkkel, a gazdag szegénységünkkel, a felkínált kegyelemmel, akkor nem reménytelen a helyzet.

     Olyan ez, mint a gyógyulás kérdése: az orvosnak is, a betegnek is egyet kell akarnia. Ettől függetlenül kudarcot vallhat az orvos, és meghalhat a beteg. Az viszont nem kérdéses, hogy a gyógyulást akarni kell. Nekünk is ezt kell tennünk. Pál apostol plántált, Apollós öntözött, az Úr adta a növekedést. Plántálunk, öntözünk, dolgozunk, imádkozunk, fáradozunk, és a többi már nem rajtunk múlik, de ha ezt nem tesszük meg, akkor az rajtunk múlik, hogy semmi nem lesz belőle.

     Ezekkel a gondolatokkal készültem az értekezletünkre, az Áldás, népesség mozgalom meghirdetésére.

     Kapóra jött, hogy a Polgári Magyarországért Alapítvány, illetve a mögötte álló Fidesz Magyar Polgári Párt nemzetstratégiában gondolkozik. Éppen Zilahon mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr, hogy készülőben van egy egységes magyar nemzetstratégia – a határok feletti nemzetegyesítés nem valami futó kaland: mindaz, ami eddig ebben az ügyben történt, csak előhangja a jövőnek. „Az igazán nagy dolgok csak most vannak készülőben” – mondta Orbán Viktor.

     Feltételezve azt, hogy egy ilyen nemzetstratégiai szándék, politikai akarat társul a mi ügyünkhöz, nem esélytelen a vállalkozásunk. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy önmagában egy kormány sem válthat meg bennünket, hogy egy jó politika sem oldhatja meg a dolgokat.

     Én magam a mostani, erdélyi helyzetet a 17.-18. század fordulójához hasonlítom, amikor mindössze másfélmillió magyar élt a Kárpát-medencében.

     Erdélyben akkor íródott Apor Péter Metamorphosis Transsylvaniae című munkája, amelyben a Habsburg-uralommal együtt járó német-módit, „neu-módit” bírálja, és a magyarság gondolkozásának, szokásainak, nyelvének az elvesztését írja le. A történelmi Erdély végnapjairól beszélhettünk ekkor, a Tündérország pusztulásáról. Apor Péter Erdély neu-módi melletti koldusságra jutásáról beszél.

     Analógiával élve: a mostani román világ, a román-módi és a globális-módi egy olyan összhatást eredményez Erdélyben, amely annak a végzetét jelentheti – különösen akkor, ha ezek a pusztulási folyamatok nem állnak meg. Lineárisan nézve lehet szó arról, hogy amint a szerbek kitűntek Koszovóból, ugyanúgy mi is kitűnhetünk Erdélyből. Ezt világosan kell látnunk. Azért is vagyunk annyira konokul következetesek ebben az ügyben, és tenni próbálunk valamit. Csakis egy életképes nemzetstratégia esetében van esélyünk megmaradni, megkapaszkodni.

     Ennek az összefogásnak az alanyait is leírjuk abban a dokumentumban, amelyet az Egyházkerületi Közgyűlés fogadott el. Leegyszerűsítve: a civil szféra, a politikum és az egyházak szövetségéről van szó, de nagyon fontos az önkéntesek részvétele is. Nagyon sokat tehetünk.

     Gyönyörűek voltak az itt elhangzott minta-esetek, amelyeket Berszán Lajos, Gergely István, Márkus András, Molnár János, Böjte Csaba ismertetett, de hozzátenném a Kató Béla illyefalvi „birodalmát”, vagy Szegedi Lászlót Kőhalomról, de beszélhetünk az élesdiek, a tenkeiek esetéről, vagy a gyantai, a nagyvárad-hegyaljai, a hadadi tervekről, az érmindszenti egyházkerületi tervről, és még lehetne sorolni a minta-eseteket. Javasolom, hogy adjunk ki egy kötetet, amelyben összegyűjtjük, és követendő példaként állítjuk az olvasó-, a közvélemény elé az ilyen paradigmatikus értékű eseteket.

     Magam igen gazdag, konkrét, és lényegre törő terveket gyűjtöttem ki az elmúlt időben, és ma is a hozzászólásokból, így például: telepítési lehetőségek (a csángók telepítése); cigányok, mint nemzetstratégiai célközösség (valamit kell a cigánysággal kezdenünk); az árvákról való nemzeti gondoskodás; falumentés – mint Gyantának, vagy Zsoboknak a felemelése; a falugyámságok felállítása; árnyékönkormányzatok felállítása az olyan magyar falvakban, amelyeket román többségű községekhez kapcsolnak; a magyarországi falugondnokság intézményének az átvétele; testre szabott település-stratégiák kidolgozása; munkahelyteremtés, intézményteremtés; a vidék felrázása, megerősítése; kistérségi építkezés, faluturizmus; földvásárlás, földprogramok – az Új Kézfogás Alapítvány segítségével csak a mi egyházunk harmincöt, mintegy 15 ezer dollár értékű földterületet vásárolt, de az Orbán-kormány bukása után nem tudtuk tovább folytatni a felszerelésüket –; a felekezeti oktatás helyreállítása, és még sorolhatnám.

     Kormányfeladattá kell tenni azt, amit itt vállaltunk. Kezdeményezünk a kormány irányában – szeretek egy mini-Marshall-tervben gondolkodni. Igenis, ezt ki kell verekedni. Meg kell mondani, hogy a magyarországi költségvetés egy százalékát adják a határon túli magyar közösségeknek. Megérünk ennyit

 

     Végezetül, a mozgalomra helyezve a hangsúlyt: kezdje el mindenki kicsiben azt, amit most nagyban végeztünk. Minden egyházkerület tarthat egy ilyen, összefogásra irányuló értekezletet. De rendezhetnek ilyet a Polgári Körök, a Johanniták, baráti körök, a falusi lelkipásztorok. Megalakult az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetsége – ők is felkarolhatják ezt a mozgalmat. Mindezt úgy, hogy az ne valahonnan vezényelve, hanem önfejlődés útján terjedjen. Azt javasolom, hogy alakítsuk meg a kezdeményezést koordináló testületet, hogy számon tarthassuk, hol mi történik, és gyűjtsük össze, mutassuk fel, és adjuk tovább ennek a mozgalomnak minden hozadékát.

     Egy Záróközleményt rögtönöztünk Balog Zoltánnal, amely magába foglalja mindazt, amit elmondtam, amit tudunk.

    

     Így foglalnám össze ennek a két napnak a következtetéseit.

     Köszönöm azt az erkölcsi feltöltődést, amelyben részem – részünk – lehetett az előadók meghallgatásával.

     Ez egy igazi családias, testvéri együttlét volt.

     Megköszönöm a figyelmet. Isten áldjon meg mindnyájatokat.
Nyomtatóbarát változat
Hírek

SZPMA kuratórium (2018. december 18.) - jóváhagyott támogatások

Az SZPMA kuratóriumának 2018. december 18. napján tartott ülésén jóváhagyott támogatások.
tovább
Hírek

A Fiatalok a Polgári Magyarországért Díj 2019-es felhívása

A Polgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriuma 2006-ban „Fiatalok a Polgári Magyarországért” Díjat alapított, amely minden évben olyan 35 év alatti személynek, vagy túlnyomórészt 35 év alatti fiatalok közösségének adományozható, aki/akik tudományos, közéleti, művészeti, karitatív, közösségépítő tevékenységével, személyes példamutatásával a jelenen átívelő, túlmutató szellemi, emberi értékeket hoz létre, és tevékenysége jól jellemzi a polgári – keresztény – nemzeti értékközösséget.

tovább
Hírek

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete kapta az idei Polgári Magyarországért díjat

Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) elnöke arról beszélt: a karácsony üzenetéhez, az élet csodájához a családok állnak a legközelebb. Ma is vannak, “akik el akarják zárni az utat, hogy ne jussunk el az ünnephez”. „De mindig voltak virrasztó pásztorok és ajándékot hozó napkeleti bölcsek is, és mindenekelőtt volt egy édesanya”, mint ahogy ma is vannak édesanyák és édesapák, akik elfogadják a gyermekáldást.

 

tovább