Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében

Nyomtatóbarát változat

Kiss Rigó László előadása   

2004. október 1-2, Nagyvárad és Félix-fürdő

Fohász a jövő nemzedékért
 
     250 főből, 20-25 családból álló kolónia, egy szerzetesrend, amely Magyarországon létezett, virágzóan működött a háború előtt. Magyar tagokkal mára nem rendelkezik. Újraindulásukat a társaik – egy mexikói, egy francia, és egy spanyol – úgy segítették, hogy vállalták a munka folytatását, újraindítását Magyarországon, amíg nem lesznek újra magyar tagok. Esztergomban az én plébániámat választották színhelyül. A cigánykolónián dolgoznak. Diplomás emberek, de nem úgy dolgoznak, mint a másság szajkózó bajnokai: melldöngetve, szónokolva. Vettek a kolónia kellős közepén, a sártengerben egy félkész épületet, odaköltöztek, ott laknak, az a rendház, és ők éjjel-nappal állnak az ottaniak rendelkezésére.

     Egy másik személyes élmény messzebbre visz – egésze Padovába. Ennek az esztergomi plébániának Padovában van egy testvérplébániája, az egyetlen olyan olaszországi plébánia, amely a mi Szent Istvánunk nevét viseli. (Az ’56-os forradalom leverése után, szolidaritásból határozta el a püspök, hogy az első új plébániát Szent Istvánról nevezi el. Ez meg is történt.) 1990-ben felvettük velük a kapcsolatot. A közösség minden tagját személyesen ismerjük. Egy idősebb ember egy-két éve bizalmasan elmondta nekem, hogy egy kis családi probléma van náluk, az egyetlen lányuk férjhez akar menni, de a szülők ellenzik, mert a tengeren túlra, Amerikába menne, és egy fekete katonatisztet választott, aki ráadásul nem is katolikus. A kapcsolatuk hosszú időre megszakadt. Nemrég gyermeket várt az édesanya, és a gyermekvárás újra összehozta a családot a tenger két oldalán. Ugyanis az orvosok azt tanácsolták, ne vállalja, mert veszélyes. A család egyhangúlag úgy döntött, hogy vállalják a gyermeket. Engem is megkért az akkor még leendő nagypapa, hogy imádkozzak értük. Tegnap kaptam lapot tőle: köszön mindent. Amerikában van, látogatóban. A gyermek megszületett, egészséges.

     Hogy mondandómnak egy kis elméleti hátteret adjak: érdekes megfigyelnünk a Bibliában, amikor a szerző az élet indulását írja le. Amikor hangsúlyozza, hogy az élőlények megalkotása után elhangzik a parancs: szaporodjatok és sokasodjatok! És amikor egy másik indulásról van szó a Bibliában, ami természetfeletti beavatkozás – az ember megszólítása Isten részéről Ábrahámmal, akkor elhangzik a kettős ígéret a szövetség teljesítéseként: egyrészt „hazát, földet kap”, másrészt „mint a tenger fövenye és az ég csillagai”, annyi lesz a leszármazottja, nemzete néppé fog alakulni. Az ószövetségi választott nép demográfiai adatait visszavetítve, érdekes, hogy amikor baj van ennek a népnek a történetében, a büntetés mindig az, hogy száműzetésbe kerülnek, az ellenség nagy részüket megöli, szinte kihal, kipusztul a nép, és amikor Isten újból megszólítja őket, mindig az az ígéret, hogy „nem haltok ki, az élet újraindul”.

     Mondhatnánk, hogy Isten országa, mint fogalom, Jézus tanításában másfajta demográfiával dolgozik. Ő kivétel nélkül mindenkit meghívott ebbe az Isten országába, de arról is beszélt, hogy igazából ennek a beteljesedése más dimenzióban történik majd. Ilyen kifejezéseket mondott, amikor Isten országával kapcsolatban népességcsökkenés állt fenn: ”Ha ti elhallgattok, majd a kövek fognak szólni”. És ismerjük a királyi lakomáról szóló példabeszédet: mindenki meghívást kap, hogy benépesüljön a terem, de amikor eljön az időpont, mindenki kimenti magát, alig jelenik meg valaki. Dühös lesz a meghívó gazda, és azt mondja. Küldjetek ki az útkereszteződésekre embereket, szinte kényszerítsétek az arra járókat, hogy jöjjenek, mert akkor is megmutatom, hogy megtelik a menyegzős terem. Ilyen értelemben Isten garantálja, hogy abban az Isten országában, amely nem ennek a világnak lesz a végkifejlete, hanem ezen túlmutat, nem lesz demográfiai probléma.

     Azt mondhatnánk, hogy a hívő embert mindez valami hihetetlen biztonságérzettel tölti el. Ugyanakkor nagyon jól tudjuk, hogy a hívő ember is felelősséget érez olyan értékek iránt, amelyekhez leginkább a család, a nemzet tartozik. Mit tehetünk mi ennek érdekében? Ábrahámhoz viszonyítva magunkat, a magyar történelmet, azt mondhatnánk, hogy ha földet, területet és népességet ígért Ábrahámnak és nekünk is, ezzel kapcsolatban sok probléma volt. Éppen egy református kollégám egy konferencián jegyezte meg, hogy azért legyünk optimisták – ha a lakosság szempontjából nem is, de a terület szempontjából feltétlenül –, mert május 1-jén olyan nagy területet csatoltak Magyarországhoz, hogy ilyenre nem volt példa a történelemben…

   

 Néhány témát hadd említsek meg a katolikus egyház szempontjából is – de azt hiszem, hogy minden keresztény egyház egyetért ebben: az abortusz kérdése. Örök téma, hogy milyen hatása van az abortusszal kapcsolatos törvénykezésnek a gyermekáldásra, a születések számára. Sokat beszélnek róla. Elhangzik az érv, hogy ezt a kérdést nem lehet tiltással megoldani. Ez valószínűleg igaz is, de azért gondoljunk arra, hogy ha például a gyilkosságot nem tiltanák, feltehetőleg kevesebben élnénk. De ennél sokkal többről van szó. Engem mindig az irritál, amikor a felvilágosítás szükségességét hangoztatják. Az a baj, hogy ezen egészen mást értenek a különböző emberek. Sokan azt értik ezen, hogy minden lehetséges módról, eszközről, technikáról fel kell világosítani a fiatalokat, hogy nehogy véletlenül gyermek szülessen. Mi pedig a felvilágosításon azt értjük, hogy felelősségtudatot, érettséget, megfontolást, önzetlenséget, az élet szeretetét kell elsősorban a fiatalokba nevelni, erről kell felvilágosítani őket. Az egyházak ebben tudnának sokat tenni annak érdekében, hogy gyermekek szülessenek, élet szülessen, és felelős körülmények között fejlődhessen.

     Örökzöld téma, kívülállók sokszor támadják az egyházakat – így a katolikus egyházat is –, hogy prűd, álszent, nem a mai divatnak megfelelő a mondanivalója a házasságról. Valóban nem új: továbbra is az a keresztény vélemény és tanítás a házasságról, hogy az két különböző nemű ember kizárólagos, életre szóló kapcsolata. A katolikus egyház megfogalmazása szerint két lényegi eleme van: a felek kölcsönös java, és a gyermek születése és nevelése. Ha ez nincs meg, akkor nem beszélünk házasságról.

     Divatos téma a nők szerepe is. Tudjuk: női emancipáció, egyenjogúság… Nem mondok újat, amikor hangsúlyozom: az egyház, bár divatjamúltnak tartják érte, továbbra is azt tanítja, azzal a meggyőződéssel él, hogy a női egyenjogúság nem azt jelenti, hogy föl kell cserélni a szerepeket, hanem azt, hogy egyenlő, azonos, emberi méltóságot kell elismerni a családban nőnek, férfinek, apának, anyának, és egyenlő anyagi-erkölcsi megbecsülést kell biztosítani a szélesebb társadalomnak az édesanya számára. Annak az édesanyának is, aki nem munkahelyen dolgozik, hanem a családban – adott esetben előbbieknél sokkal többet –, és gyermeket nevel.

    

Azt hiszem, mindannyian jól érezzük: az általános probléma nem elsősorban az anyagi helyzet, hanem inkább a kényelmi szempontok. A felelősségvállalás hiánya, a döntésképtelenség, a félelem attól, hogy valaki elkötelezze magát valaki- vagy valami mellett – ez a probléma gyökere.

     A köznyelvben-stílusban megmutatkozó mentalitás problémájáról is szólnék. Húsz évvel ezelőtt, a teológián az egyik professzorom vesszőparipája volt kritizálni az akkori, főként képben megjelenő reklámokat, ahol családokról volt szó. Megdöbbentőnek tartotta, hogy mindenhol a családot tudatosan az apa, anya és egyetlen gyermek jelenti. Azóta ez sokat változott. Vannak ugyan ellentétes, jó szándékú reklámok is, de az általános az, hogy nem apa, anya, gyermek a családmodell, hanem férfi-nő, és egy tárgy, vagy egy állat van velük. Ennél már csak az a megdöbbentőbb, amikor két férfi és két nő van állattal, vagy tárggyal. Ez az új „családkép”-modell.

    

De arról is beszélhetnék, ami nyelvi kérdés is: sokan megvédték, hogy miért „terhes” asszonyról beszélünk, miért nem „áldott állapotban” lévőről? Valaki azzal érvelt, hogy a teher is lehet édes. Ez igaz, de ha túl erősnek tartják az „áldott állapotot”, legalább a semleges „állapotos” vagy „várandós” kifejezést használják.

     A feladat jóval több mindannyiunk részéről, mint csupán az anyagi lehetőségek biztosítása, mint kedvcsináló eszköz, a gyermek vállalásához.

     Azt hiszem, hogy minden keresztény testvéregyház megegyezik abban, hogy sajátos küldetése van az egyháznak: vonzó módon, a divattól függetlenül bemutatni az örök értékeket, mint az emberi élet, a házasság, a család. Rádöbbenteni az embert, hogy Isten egyáltalán nem irigyli a mai embertől sem az igazi boldogságot, de saját maga megvalósítását, személyisége kiteljesedését igazi boldogságban csak Isten szerető szándéka szerint tudja megélni az ember. Aki ezt nem érti, nem fogadja el, az soha nem lesz boldog.

     Tegnap az esztergomi polgármesterrel rutinszerű megbeszélésen vettem részt; említettem, hogy ma reggel ideérkezem, és ő felhatalmazott, hogy elmondjam itt is egy érdekes kezdeményezését. Önkormányzati kezdeményezés, de elnyerte az egyházak és civil szervezetek széleskörű támogatását. Eszerint 2005. január 1-től, minden állandó esztergomi lakhellyel rendelkező szülő gyermekének születésekor az önkormányzat a gyermek nevére nyitott számlára 500 ezer forintot helyez el, és ehhez minden évben 50 ezer forintot hozzátesz. Ha a gyermek húsz éves korában érettségizik, vagy szakmát szerez, és végig Esztergomban marad, akkor megkaphatja ezt az összeget, amelyet lakásépítésre-vásárlásra, vagy továbbtanulásra fordíthat. Érdekes kezdeményezés. Nem kis áldozat egy kisváros részéről, de ha sikerül, azt hiszem, példaértékű lesz.

 

  Egy konferencia reggelén az előadó két alternatíva között választhat: vagy megduplázza a neki osztott időt, mondván, hogy úgyis be tudják hozni, vagy inkább csökkent egy kicsit, hogy segítse a nap folyamán a program lebonyolítását. Én ez utóbbit választottam, de azt hiszem, a testvéregyházak képviselőivel összhangban azt mondhatom, hogy az egyházaknak mindent meg kell tenniük, hogy ezen a nagyon súlyos problémán segítsünk, együttműködjünk a társadalmi szervezetekkel, igazi, jó értelemben vett politikusokkal, hogy a probléma társadalmi-gazdasági gyökerét próbáljuk orvosolni. De nagyképűség nélkül azt is el kell mondanom, hogy mi, hívő emberek az egyház nevében kell, hogy hivatkozzunk arra a többletre, amivel rendelkezünk.

     A probléma legmélyebb gyökerét, az ember mentalitását, életörömét, életstílusát a kinyilatkoztatás fényében segítsük normálissá válni. Ebben tehetünk a legtöbbet.
Nyomtatóbarát változat
Hírek

Gyakornoki pályázat - nappali tagozatos egyetemi hallgatók számára (2019)

A gyakornoki program célja:

A polgári, nemzeti és keresztény értékeket vállaló, közéletben aktív fiatalok megismertetése egy pártalapítvány működésével, szakmai munkájával és ezen keresztül a magyar közélettel.

 

tovább
Hírek

A Fiatalok a Polgári Magyarországért Díj 2019-es felhívása

A Polgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriuma 2006-ban „Fiatalok a Polgári Magyarországért” Díjat alapított, amely minden évben olyan 35 év alatti személynek, vagy túlnyomórészt 35 év alatti fiatalok közösségének adományozható, aki/akik tudományos, közéleti, művészeti, karitatív, közösségépítő tevékenységével, személyes példamutatásával a jelenen átívelő, túlmutató szellemi, emberi értékeket hoz létre, és tevékenysége jól jellemzi a polgári – keresztény – nemzeti értékközösséget.

tovább
Hírek

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete kapta az idei Polgári Magyarországért díjat

Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) elnöke arról beszélt: a karácsony üzenetéhez, az élet csodájához a családok állnak a legközelebb. Ma is vannak, “akik el akarják zárni az utat, hogy ne jussunk el az ünnephez”. „De mindig voltak virrasztó pásztorok és ajándékot hozó napkeleti bölcsek is, és mindenekelőtt volt egy édesanya”, mint ahogy ma is vannak édesanyák és édesapák, akik elfogadják a gyermekáldást.

 

tovább