Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében

Nyomtatóbarát változat

Kiss Tamás előadása   

2004. október 1-2, Nagyvárad és Félix-fürdő

 
Az erdélyi migráció
 
     Előadásom szerkezete két részre oszlik: az első részben megpróbálok az utóbbi két évtizedben lezajlott migrációs folyamatok volumenéről, demográfiai hatásairól egy képet felvázolni, a második részben pedig a migráció okairól fogok beszélni. A kutatás, amelynek alapján mindezt ismertetem, az RMDSZ Ügyvezető Elnökség demográfiai csoportjában zajlott, külső emberek segítségével. A migráció részt Horváth Istvánnal és Csata Zsomborral együtt készítettük el. Ez a munka egy tágabb, a HTMH által finanszírozott kutatásba is bekapcsolódott, és a Teleki László alapítvány koordinált.

     A migráció nagyságrendjéről szólva nem térek ki az erdélyi magyarság migrációs előtörténetére, csak megemlítem: analitikus szempontból ezt érdemes két periódusra bontani: az 1987-1991 közötti, valamint az 1992-2002 közöttire. Erre azért van szükség, mert a demográfiai elemzéseknél a népszámlálások egyfajta korszakhatárt jelentenek, mivel viszonylag pontos képet adnak az adott népességről – nemcsak a létszámáról, hanem az összetételéről is. De van ennek egy mélyebb oka is: hogy éppen 1991-ben változott meg radikálisan az erdélyi magyarság migrációjának társadalmi kontextusa – Horváth István kollégámat idézve: a migráció rendje.

     A migráció rendjét a szociológiai szakirodalomban két összetevő alkotja. Egyrészt a kibocsátó ország befolyásolja, hogy milyenek a migrációs pályára való ráállás lehetőségei, másrészt a befogadó ország szempontjából, hogy valószínűség szerint hogyan alakul a migráns további pályája, hogyan tud integrálódni a befogadó társadalomba.

     Ahhoz, hogy ezeket a folyamatokat elemezni tudjuk, szükséges beszélni arról, hogy milyen volt a migrációs rend a kommunista rendszerben, a létező szocializmusban. A kibocsátó ország felől a múlt rendszer a migrációt egy implicit rendszerkritikának tekintette, és ebből kifolyólag a migrációt ellenőrizni, korlátozni próbálta. Nemcsak a kivándorlást, hanem bármilyen célú migrációt – a kiutazásokat, a kivándorlásra lehetőséget adó alkalmakat egyaránt. A hatalmi kontroll dacára, Romániából a létező szocializmus alatt egy jelentős migrációs folyamat volt megfigyelhető: 1953-1989 között mintegy 700 ezer ember vándorolt el.

     Ez a két dolog csak látszólag áll ellentétben egymással, ugyanis a rendszer nem annyira minimumon akarta tartani a kivándorlást, hanem inkább szelektíven választotta meg azokat a kategóriákat, akiket kiengedett. Ebből következett a zsidók, majd a németek nagymértékű elvándorlása, amelyben anyagi-, nemzetpolitikai- és külpolitikai megfontolások egyaránt szerepet játszottak.

     Tehát a migrációs rend a kibocsátó ország felől egyrészt hatalmi kontroll, a román, illetve a magyar etnikumúak migrációjának mérséklése, vagy nagyon alacsony szinten való tartása, és emellett a zsidók és a németek etnikai kivándorlását is jelenti. A ’87 előtti periódusban nincsenek olyan adatok, amelyek arra utalnának, hogy a magyar népesség arányán felül lett volna képviselve a migráns népességben.

A befogadó ország szempontjából azonban, akinek mégis sikerült egy migráns pályára ráállnia – vagy azáltal, hogy zsidó, vagy német ősökre hivatkozott, vagy családegyesítéssel – amely ekkor a migrációnak egy tipikus útja volt –, vagy valamilyen illegális úton sikerült kijutnia, ott egy viszonylag könnyű integrációra, viszonylag könnyű és átlátható honosításra számíthatott. Még annyit érdemes megjegyezni a kommunista rendszerbeli migrációról, hogy itt a migráció mint egy biográfiai törés jelentkezik, ami azt jelenti, hogy a migrációs aktus mintegy megkettőzi az életutakat. Nincs kapcsolat a kibocsátó közösséggel. Ha valaki visszajön, akkor mint idegen jön vissza a kibocsátó közösségbe. Ez azért érdekes, mert a ’90-es években ez fog radikálisan megváltozni.

     Ez a migrációs rend a ’80-as évek közepétől kezdett felbomlani. A rendszer rosszabbra fordulása következtében a migráció volumene egyre nő. Nemzetiségekre lebontva azt látjuk, hogy a németek, arányában amúgy is magas migrációja stagnál, a románoké mérsékelten nő, a magyaroké pedig radikálisan emelkedni kezd – esetükben ’87-től már menekülthullámról beszélhetünk.

     Ebben nagy jelentősége van annak, hogy a ’80-as évek második felében jelenik meg Magyarország, először mint migrációs tranzit-ország, majd mint migrációs befogadó ország. Abban, hogy migrációs befogadó országként jelenik meg, nagy szerepe van annak, hogy a nyugatiak viszonyulása a kelet-európaiak migrációjával szemben megváltozik: megcsappan a befogadó készség. Ilyen körülmények között a magyar állam, a hatóságok humanitárius etnikai problémaként kezelik, befogadják a Magyarországra érkező menekülteket, akiknek döntő többsége magyar nemzetiségű. A befogadó viszonyulás nemcsak a hatóságok, hanem a társadalom részéről is megnyilvánul.

     Ez 1991-ben változik meg, amikor párszázezer, jogcím nélkül Magyarországon tartózkodó román állampolgárt küldenek vissza Romániába, és három nap alatt ötvenezer román állampolgárt fordítanak vissza a határról. Ezzel alakul ki az új migrációs rend az erdélyi magyarság tekintetében, amely párhuzamos a romániai migrációs renddel.

     Egyrészt a kibocsátó oldalon már nincs korlátozás: megengedő migrációs politika van. Míg – amint arra jól emlékszünk – az elmúlt rendszerben az útleveleket az állampolgárok csak kétévente, két-háromhetes periódusra kaphatták kézhez, sőt ennek a törvényileg lehetővé tett utazásnak a lehetőségét is megvonhatták a hatóságok, most ez teljesen eltűnik, tehát a kibocsátó országban gyakorlatilag nincs korlátozás.

     A befogadó oldalon viszont megjelenik a beutazás-, illetve a tartózkodás korlátozása. A migrációs formák differenciálódnak. A magyarok tekintetében új migrációs formák jennek meg: a tanulmányi- és munkaerő-migráció és a határon túlra irányuló kereskedelmi turizmus. Ezek olyan migrációs formák, amelyek radikálisan eltérnek az addigiaktól, amelyek biográfiai törést jelentettek. Itt a transznacionális tér fogalma arra utal, hogy ezek az életpályák pontosan ennek az ide-odamozgásnak a jegyében alakulnak, a migráns életpályáknak az ide-odamozgás lényeges eleme. Ezek a migrációs formák már nem jelentenek feltétlenül kiszakadást a kibocsátó közösségből.


     A migrációs veszteség volumenéről: az 1987-91 közötti veszteség 85.000-100.000 közötti értékre tehető. A bizonytalanság abból adódik, hogy a román hatóságok ekkor már nem tudják a migrációs folyamatokat ellenőrzésük alatt tartani, ami azt jelenti, hogy a regisztráció is pontatlan, így leginkább a magyarországi, leginkább magyarokra vonatkozó bevándorlási statisztikákból indultunk ki, amelyek szerint 60.000-90.000 fő közöttire tehető a Romániából érkezett migránsok száma. Az érték változó, attól függően, ahogy az egyes statisztikai évkönyvek meghatározzák a bevándorlók kategóriáját. Ez két tényezőt tartalmaz: a hosszú távú ott-tartózkodásik engedéllyel rendelkezők, és a letelepedési engedéllyel rendelkezők számát. A két szám összeadásával 90 ezret kapunk, viszont nem nagyon képzelhető el, hogy a két kategória között ne lenne átfedés, így az alsó határ 60 ezer fő. Ehhez mintegy tízezer főt adhatunk hozzá, akik vagy nem hosszú távra legalizáltan, hanem rövid távú tartózkodási engedéllyel, vagy illegálisan tartózkodnak Magyarországon. A román statisztikák szerint legkevesebb tízezer fő azoknak a magyar nemzetiségűeknek a száma, akik hivatalosan nem Magyarországra távoztak, és mintegy ötezer fő, távozott Magyarországon keresztül illegálisan Nyugatra.

     Ha a természetes népmozgalmi egyenleget nézzük, 1977 és 1992 között, akkor a 85000 a valószínűbb, ugyanis az eddigi feltevésekkel, hiedelmekkel szemben 1977 és 1992 között az erdélyi magyarság mintegy 19-20 ezer fős természetes népmozgalmi veszteséget produkált.

     A migráció okait tekintve, az elsőrendű ok: gazdasági. A közgazdasági migránsképet tartom elfogadhatónak. Aki egy racionális kalkulust végez, és úgy látja, hogy nagyobb keresethez juthat a befogadó országban, el fog menni. Nyilván, ez különböző szociológiai elemekkel egészül ki. Ez nem jelenti azt, hogy a migráció és az etnicitás kapcsolatát ne kellene tisztáznunk. Hogy a magyaroknak arányában miért nagyobb volumenű a migrációja a ’90-es években, három modell próbál választ adni. Az etnikai migráció 1-es modellje szerint azért, mert a magyar nemzetiségűeket a román nemzetállam etnikailag elnyomja, és ennek az etnikai nyomásnak a következménye a migráció. Ez a ’90-es évek politikai elitdiskurzusaiban nagyon erősen megjelenik, a szakszociológiában, pedig Reiner Muntz képviseli. Ez a forma olyan szempontból rossz modell, hogy a romániai társadalmi kontextusból kiragadja az erdélyi magyarok migrációját, másrészt úgy gondolom, hogy ez a modell már nem érvényes.

 

     A másik az etnikai migráció kibővített modellje, amely az etnicitásnak a szerepét, a magyar etnikumnak, mint nyelvtudásnak, mint konvertálható szimbolikus tőkének a szerepét a befogadó ország felé érvényesíti. Ilyen szempontból olyan tényezőkét jelenhet meg akár a kettős állampolgárság is, amely az integrációt biztosítja, és egyfajta vonzerőt gyakorolhat a magyarokra.

 

     Ezek mellett az integráció-integrálatlanság modelljéről kell beszélnünk. Ez ismét a kibocsátó ország felől próbálja értelmezni az erdélyi magyarok migrációját, ugyanakkor megfordítja a viszonyt, és azt mondja, hogy nem csak a román nemzetállamnak van ebben felelőssége, hanem az erdélyi magyaroknak is: azért migrálnak el, mert integrálatlanok ebben a román nemzetállami térben, ami leginkább munkaerő-piaci integrálatlanságot jelent. Ezzel kapcsolatban Salat Levente azt mondja, hogy az integrációnak van egy egyéni, és egy kollektív szintje. A kollektív szint egy olyan politikai keretet jelent, amely az egyéni integrációt lehetővé teszi, és az értelmiségnek, illetve a politikumnak van szerepe abban, hogy egy ilyen keretet kidolgozzon.

     Szociológusként én nem hiszek ebben – véleményem szerint ez nem így működik. Ezek a politikai, és főként értelmiségi-elméleti konstrukciók az emberek mindennapjaira és migrációs praxisára nagy befolyást nem gyakorolnak.

     Itt van viszont az Örkény- és Csepeli-féle modell, amely az integrációt egy egyéni szinten nézi, és azt mondja, hogy a migráció azért kapcsolódhat össze az integrálatlansággal, mert azt egy nyelvi-kulturális integrálatlanságként definiálhatjuk: azért mennek el a magyarok, mert nem tudnak jól románul, mert magyar iskolába járnak, és nagy a románoktól való társadalmi távolságuk. A nyelvi-kulturális integráltság, ha belegondolunk, a mi diskurzusainkban asszimilációként szokott megjelenni.

     Ennek az integráltság-integrálatlanság jelenségnek Székelyföldön nincs, a szórványvidéken van hatása. Kiemelendő, hogy a szórványkollégiumok „exportra termelnek”.
Nyomtatóbarát változat
Hírek

Gyakornoki pályázat - nappali tagozatos egyetemi hallgatók számára (2019)

A gyakornoki program célja:

A polgári, nemzeti és keresztény értékeket vállaló, közéletben aktív fiatalok megismertetése egy pártalapítvány működésével, szakmai munkájával és ezen keresztül a magyar közélettel.

 

tovább
Hírek

A Fiatalok a Polgári Magyarországért Díj 2019-es felhívása

A Polgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriuma 2006-ban „Fiatalok a Polgári Magyarországért” Díjat alapított, amely minden évben olyan 35 év alatti személynek, vagy túlnyomórészt 35 év alatti fiatalok közösségének adományozható, aki/akik tudományos, közéleti, művészeti, karitatív, közösségépítő tevékenységével, személyes példamutatásával a jelenen átívelő, túlmutató szellemi, emberi értékeket hoz létre, és tevékenysége jól jellemzi a polgári – keresztény – nemzeti értékközösséget.

tovább
Hírek

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete kapta az idei Polgári Magyarországért díjat

Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) elnöke arról beszélt: a karácsony üzenetéhez, az élet csodájához a családok állnak a legközelebb. Ma is vannak, “akik el akarják zárni az utat, hogy ne jussunk el az ünnephez”. „De mindig voltak virrasztó pásztorok és ajándékot hozó napkeleti bölcsek is, és mindenekelőtt volt egy édesanya”, mint ahogy ma is vannak édesanyák és édesapák, akik elfogadják a gyermekáldást.

 

tovább