Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében

Nyomtatóbarát változat

Kötő József előadása   

2004. október 1-2, Nagyvárad és Félix-fürdő
 
Az EMKE demográfiai programja
 
     Tisztelt hallgatóság!

     Kicsit túlzásnak érzem a címet, miszerint az EMKE demográfiai programjáról kell szólnunk. Egy demográfiai programot még egy állam is nehezen tud keresztülvinni. Inkább arról szeretnék beszélni, hogy mit tesz az EMKE a jelenség oldása a bajok orvoslása érdekében.

     Ezen a két napon olyan sok tragikus vonatkozása hangzott el a témának, hogy tanácskozásunkat könnyen változtathatnánk akár jeruzsálemi Siratófallá is, de úgy gondolom, hogy ha ezt a jellegét erősítjük fel, akkor tulajdonképpen csak tetézzük a bajt: növeljük közösségünkben az apátiát, a közönyt.

     Éppen ezért én, egy közel 200 éves múltra visszatekintő szervezet képviselőjeként, a múltba visszatérve próbálnám meg felkutatni azokat a modelleket, amelyek bemutatják, hogy mit tettek elődeink az ilyen tragikus helyzetekben.

     Az elődök között szoktuk emlegetni az Erdélyi Fiatalok Csoportosulást, amely arra tanít, hogy mindenek előtt egy alapvető, átfogó cselekvési tervre van szükség. Tanításuk lényege egyetlen idézetben összefoglalható: „Egy közösség életrevalósága nem csupán tagjainak számától, és a birtokában lévő gazdasági javak mennyiségétől, hanem nemzeti öntudatának, egységének erősségétől függ. Dolgozunk az egész magyarság alulról szerves életté felnőtt, teljes életképességének, belső autonómiájának kialakításán.” Úgy gondolom, nem kell kommentálnunk ezt a hitvallást. Erről szóltak az előző előadások. Mikola miniszter úr rendkívül pregnánsan emelte ki, hogy a közösségi életnek milyen lelkiállapotát, milyen spirituális vonulatát kell felerősíteni ahhoz, hogy el tudjuk oszlatni ezt a tragikus életérzést.

     Ebben a vonatkozásban szeretném említeni Venczel József szociológus nevét, aki szintén nemzetmegváltó stratégiát dolgozott ki, amelyet az önvédelem cselekvő korszakának nevezett el. Lényege az, hogy sikerülhet a további veszteségeket, a további romlásokat megakadályozni. Éppen ezért ez kell, hogy legyen a közösségépítésünk másik jelszava: hogyan tudjuk megvalósítani a cselekvő önvédelem stratégiáját?

     Harmadsorban idézném László Dezsőt – nagyon időszerű őt megidézni, hiszen ebben az évben ünnepeljük születésének 100. évfordulóját. Kisebbségi krédója, amely ebben a helyzetben nagyon megszívlelendő, így hangzik: „Az igazi kisebbségi élet a vagyok igével kezdődik, az ismerek-kel folytatódik, s az akarok-on keresztül a cselekekszem-ben nyilvánul meg.”

     Ha megnézzük ezt a három, nagyon röviden idézett ideológiát, láthatjuk, hogy közös kulcsszavuk, „bűvös igéjük” a cselekedni szó. Tehát amikor az EMKE tevékenységét szeretném bemutatni, azt, hogy nemzetépítő stratégiaként mit próbálunk tenni a bajok orvoslása érdekében, azt kell mondanom ezeknek a tanításoknak a szellemében, hogy cselekvési tereket szeretnénk felvázolni, és ott gyakorlati megvalósításokat elérni.


     Megítélésünk szerint három fő veszélye van jelenleg a kisebbségi önépítésünknek.

Az első a beolvadás, az asszimiláció. Úgy gondolom, ma már nem kell elméleteket gyártani – megvan ennek a nagyon biztos, és hatásos ellenszere: az önkormányzati rendszer megvalósítása, hiszen az asszimilációmentes lét szavatolásának egyetlen módja az önkormányzat, a különböző autonómia-formák. Mikó Imrét idézném itt, aki azt mondta, hogy az önkormányzatunk iskolái: az egyesületeink.

     Az első cselekvési terünk tehát az volt, hogy az önszerveződő erőnket, a magyar közösség cselekvő erejét felhasználva próbáljuk meg újjáépíteni intézményrendszerünket. Örömmel jelenthetem, hogy ezen a téren a magyarság rendkívüli képességről tett tanúbizonyságot: közel 2500 egyesületünk, alapítványunk működik Erdélyben. Horizontális önszerveződési alapon jöttek létre azok a vertikális formák is – az intézmények –, amelyek minőségi kultúrát, minőségi munkát tudnak biztosítani. Megteremtődött az a keret, amely, ha megadja a sors, akár egy kulturális autonómiát is tud működtetni. Meggyőződésem – és ezt most a politikai képviselet is felvállalta –, hogy az elkövetkezendő négy évben megvalósulhatnak a kulturális autonómia intézményei, kialakíthatók a közjogilag – az alkotmányban, és törvényekben szavatolt, különböző autonómia-formák, amelyek rendkívül fontos ellenszerei lehetnek az asszimilációnak.

     Elsősorban az oktatás terén kellett felvállalnunk a tennivalókat. A délután folyamán az oktatási tagozatban arról beszéltünk, hogyan lehet megmenteni – éppen a kulturális autonómia keretei között – az oktatási hálózatunkat. Hogyan lehet biztosítani működését? Ennek az alapkoncepciója az, hogy ne legyen olyan magyarlakta település Erdélyben, ahol ne működne legalább elemi iskolai szint. Erre a kulturális alapra építve kell kialakítani az óvodától az egyetemig az önkormányzati rendszer keretében működő anyanyelvi iskolahálózatot. Megpróbálunk mindenfajta ösztöndíj- és támogatási rendszert beépíteni; megpróbáljuk létrehozni azokat a kistérségi iskolaközpontokat, amelyek működését bentlakások és ösztöndíjrendszerek segíthetik.

     Nagyon lényeges, hogy az alkotmánymódosítás eredményeként lehetővé vált az eddigi két pillér: az állami- és magánoktatás mellett a felekezeti oktatási rendszer kialakítása is. A magyar közösség részéről kidolgoztuk a felekezeti oktatási törvényt. Reméljük, sikerül átvinni egy olyan tanügyi törvénymódosítást, amely demográfiai vonatkozásban is rendkívül fontos. Mert ha sikerül elfogadtatni a tervezetben szereplő három alapelvet: az intézményalapítás jogát, az iskolai autonómia jogát, valamint az állami finanszírozás biztosítását, akkor kialakulhat az a hitvallásos iskolarendszer, ahol az a szakrális vonulat építhető be ifjaink tudatába és lelkébe, amely éppen a családalapítást, a gyermekáldás vállalását fogja majd biztosítani.

     Legalább ilyen fontos a közművelődési mozgalom. Értekezletünk során szóba kerültek a népfőiskolai hálózatok, és azok a közművelődési lehetőségek, amelyek hozzájárulnak a nemzeti öntudat erősítéséhez, és fokozzák a nemzetmentő programok vállalásának készségét.

     Itt kell megemlítenem a csángó-programot is. Örömmel tudatom, hogy e téren igen fontos áttörés történt. Mint tudjuk, hosszas küzdelem után végre beindulhatott az anyanyelv oktatása a csángó közösségekben. Csak egyetlen adattal érzékeltetem, hogy ez milyen lendületet vett: a 2002/2003-as tanévben, két községben, két csoportban 32 csángó gyermeket oktattunk anyanyelvre, míg a 2004/2005-ös tanévben már 24 településen 450 csángó gyermeket oktatunk. Ehhez most végre kialakíthatjuk az intézményi hátteret is: a román állam részéről megkaptuk a Pusztinán létrehozandó, első magyar közösségi ház építési engedélyét, Budapesten pedig biztosítottak a szükséges költségek fedezéséről. Elindul tehát az az intézményhálózat-építés, amely majd otthont teremthet Csángóföldön is az anyanyelvi kultúrának, és ezen keresztül az identitástudatnak, a magunk megőrzése-szándéknak.

     A második fő veszélyt a szociológusok, demográfusok a születés apadásának nevezik. Tudjuk, hogy egy közösség hosszú távú megmaradását a termékenységi ráta biztosítja, amely a szakirodalom szerint 2,1 kell legyen. Romániában ez az érték 1,3, a magyar közösségen belül pedig 1,1. Nem kell ecsetelnem, hogy ez milyen tragikus. Éppen ezért az EMKE felvállalta, hogy a szociális intézkedések terén is próbál tenni, hogy valamilyen módon megakadályozzuk az apadást.

     Magam személyesen is részt vállaltam az RMDSZ választási programjának kidolgozásában, amelyben első ízben jelenik meg külön családpolitikai fejezet, amely részletesen próbál orvoslatokat hozni, törvényes garanciákat szerezni arra, hogy ez a demográfiai mozgás valamilyen módon ellensúlyozódjék. Fontos intézkedéseket javasolunk: hogyan kívánjuk csökkenteni a gyermekeket vállaló családok anyagi gondjait, hogyan próbáljuk a különböző támogatási rendszereket kialakítani, hogyan építsünk szociális lakásokat a fiatalok számára, hogyan szorgalmazzuk a lakásvásárlást és lakásépítést segíteni hivatott kedvezményeket. Beletartoznak a tervezetbe a foglalkoztatáspolitikai javaslatok is, hiszen ez is igen fontos vetülete a szociológiai helyzet megoldásának.


      A harmadik nagy fenyegetettség: az elvándorlás. Mintha nem lenne elég az a csapás, hogy a születésszámok apadása milyen tragikus helyzetbe sodort bennünket, ehhez hozzáadódik az elvándorlás is, amely arányszámát tekintve sokkal nagyobb a magyar közösségen belül, mint a többségben élők esetében. Amint az korábban elhangzott, 1992-2000 között 80-100 ezerre tehető a magyar nemzetiségű elvándorlók száma. Az EMKE próbálja segíteni a szülőföldön való boldogulást.

     Még egy nagyon kényes témáról szeretnék röviden szólni: a kettős állampolgárság kérdéséről. Úgy gondolom, hogy nem mézesmadzagokat kellene húzogatni a magyar közösség orra előtt. Realista módon kell nézni az eseményeket. A hiú ábrándok ébresztése a kivándorlást fogja erősíteni. A megoldás: olyan belső, anyaországi támogatási rendszer kidolgozása, amely a boldogulás hitét, a családalapítási kedvet, és a gyermekvállalási kedvet erősíti.

     Nem akartam részletekbe bocsátkozni. Igyekeztem nagyon konkrét cselekvési tervekről szólni, hogy bemutassam: Erdélyben igenis létezik egy olyan csapat, amelyik felvállalja ezeket a gondokat.

     Mi csak egy nagyon kicsi szegmense vagyunk azoknak a cselekvő és bátor embereknek, akik orvosolni akarják ezeket a bajokat. Ha még sokszor gyűlünk össze, és a beszéd mellett cselekedni is fogunk, akkor ezt a tragikus fogyást a venczeli szellemben meg tudjuk állítani. Ha a nagy bajokat nem is tudjuk orvosolni, de a további romlást képesek leszünk megakadályozni.
Nyomtatóbarát változat
Hírek

SZPMA kuratórium (2018. december 18.) - jóváhagyott támogatások

Az SZPMA kuratóriumának 2018. december 18. napján tartott ülésén jóváhagyott támogatások.
tovább
Hírek

A Fiatalok a Polgári Magyarországért Díj 2019-es felhívása

A Polgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriuma 2006-ban „Fiatalok a Polgári Magyarországért” Díjat alapított, amely minden évben olyan 35 év alatti személynek, vagy túlnyomórészt 35 év alatti fiatalok közösségének adományozható, aki/akik tudományos, közéleti, művészeti, karitatív, közösségépítő tevékenységével, személyes példamutatásával a jelenen átívelő, túlmutató szellemi, emberi értékeket hoz létre, és tevékenysége jól jellemzi a polgári – keresztény – nemzeti értékközösséget.

tovább
Hírek

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete kapta az idei Polgári Magyarországért díjat

Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) elnöke arról beszélt: a karácsony üzenetéhez, az élet csodájához a családok állnak a legközelebb. Ma is vannak, “akik el akarják zárni az utat, hogy ne jussunk el az ünnephez”. „De mindig voltak virrasztó pásztorok és ajándékot hozó napkeleti bölcsek is, és mindenekelőtt volt egy édesanya”, mint ahogy ma is vannak édesanyák és édesapák, akik elfogadják a gyermekáldást.

 

tovább