PMA webhelyen lett közzétéve (http://szpma.hu/)

Demográfiai konferencia - Orbán Viktor előadása (részletek)

2004. február 18.

Népesedés és nemzetstratégia


(…)

… Tisztelt Hölgyeim és Uraim, sok mindennel le lehet írni egy közösség, akár egy nemzeti közösség állapotát. Le lehet írni természetesen a nemzeti össztermék alakulásával, gazdasági adatokkal, pénzügyi mutatókkal sok mindennel. De igazából talán a legteljesebb mértékben talán a legtöbb az emberi élet legtöbb elemét magába foglaló módon elmondani azt, hogy hogyan is nézünk ki, milyenek is vagyunk, mi is a valóságos képünk, azt talán a népesedési adatokkal lehet megtenni.

Tisztelt Hölgyeim, és Uraim! Ugyanis ebben a tükörben, amit ma az Alapítvány vezetői elénk tárnak, ebben egy olyan képet látunk, amely pontosan bemutatja nekünk, hogy mennyire létezik még Magyarországon közösségi akarat, mennyire létezik még Magyarországon az az emberi képesség, hogy gondoskodjunk utódokról, és gondoskodjunk az utánunk születő nemzedék, az utánuk követendő nemzedék megszületéséről. Azt hiszem tehát, hogy a legvalóságosabb képet nemzetünk állapotáról valószínűleg a mai téma választás alapján létrejött konferencia adhat majd a számunkra, ezért szerintem ez jó választás, jó tükröt választottak az Alapítvány vezetői. Ugyanis kétség kívül igaz, hogy hiába javulnak Magyarországon az életföltételek, már ha javulnak, hiába kötünk szomszédainkkal előnyös megállapodásokat a határon túli magyarokra nézve, már hogyha kötünk, és hiába kötjük az ország szekerét előnyösnek látszó szövetségi rendszerhez, ha mindeközben elfogyunk. Ha megengedik én most ebben a rövid megnyitóban nem egy fajta nemzet halál víziót szeretnék felvázolni Önök előtt, hanem egész egyszerűen azt a kérést szeretném Önöknek átadni, és Önökön keresztül minden gondolkodó embert arra kérni, hogy minél többször foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, és higgadtan, nyugodtan nézzünk bele ebbe a tükörbe, lássuk, és őszintén nézzünk szembe, bármilyen riasztó a kép. Nézzünk szembe azzal, ami onnan visszatekint ránk, és vonjunk le higgadtan és nyugodtan következtetéseket az előttünk álló időszak teendőire nézve. (…)

… egy nemzet legfontosabb ügyei nem föltétlenül gazdasági természetűek. Sőt azt kell mondanom, leggyakrabban nem gazdasági természetűek, és egy mindenkori közhatalmat gyakorló osztály, legyen szó parlamenti képviselőkről, kormányzatról vagy annál szélesebb értelemben vett politikai osztályról, igazi súlyát, fajsúlyát több történelmi teljesítményét az méri meg, az adja meg hogy képes volt-e azonosítani ezeket a nemzet előtt álló kihívásokat, és ha sikerült azonosítani ezeket akkor tudott-e megfelelő válaszokat adni. Ezért az én meggyőződésem szerint bár Magyarország sok gazdasági bajjal küzd ma, az igazán komoly nemzet stratégiai kihívások nem gazdasági természetűek Magyarország előtt, hanem sokkal inkább úgy fogalmazhatók meg, hogy lesz-e független egzisztenciából álló magyar középosztály? Úgy fogalmazható meg, hogy lesz-e magyar tőke tulajdonosi osztály? Úgy fogalmazható meg, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett meg tudjuk-e őrizni a nemzeti függetlenséget? Vagy, hogy a magyarnyelv a magyar kultúra jövője az hogyan és milyen képet mutat? De mindezen fontos problémákat megelőzően a legfontosabb a kérdés szerintem, amelyet az első helyre kell sorolni a közélettel foglalkozó közönségnek Magyarországon, az a népesség problémája, a demográfiai gondok ügye.

(…) Ha megengedik, én maradnék a kaptafánál, és nem akarnék választ adni arra a kérdésre, amit az utánam következő szakértő előadóknak kell majd megtenniük. Én csupán két dolgot szeretnék megosztani Önökkel, két olyan tudást amelyre kormányzati munkám során tettünk szert. Mind a kettő nem megoldja a problémát, csak kapcsolódik mind ahhoz amiről beszélünk.

Azt tudtuk meg 1998-2002 között, egyébként Bogár László által vezetett stratégiai munkacsoport áldásos működésének eredményeképpen - részben az Ő tanulmányainak egyik summáját adom most meg Önöknek -, hogy ha a fiatalokat megkérdezzük arról, hogy hány gyermeket szeretnének házasságkötésüket követően, akkor azzal a nagyon érdekes és biztató jelenséggel találkozhatunk szembe, hogy a fiatal párok általában azt válaszolják, a számokból az tűnik ki, hogy eggyel több gyermeket szeretnének, mint amennyit aztán végül vállalnak.

Ez egyszerre lehet elszomorító, és egyszerre lehet biztató. Miután én a bizakodó fajtához tartozom ezért, ebben én a biztatást látom, ez azt jelenti, hogy a fiatalokat nem kell arról meggyőznünk, hogy családban élni jó, gyermeket vállalni és gyermeket nevelni jó dolog. Mert maguk is ezt gondolják. Csak miközben eljutnak oda, hogy ez az életstratégiájuk soron következő teendőjévé válik a családalapítás, és számba veszik a nehézségeket, amellyel szembe találják magukat, akkor végül hiába volt az eredeti értékalapon meghozott több gyermek vállalására szóló elhatározás, a valóságban legalább egyel kevesebb gyermek születik, mint amennyit néhány évvel korábban szerettek volna vállalni. Ez azt jelenti, hogy a kormányzatnak komoly felelőssége van. Ez azt jelenti, hogy a közéletnek komoly felelőssége van, és az országgyűlésnek komoly felelőssége van. Mert a magasabb gyermekszám előtt olyan akadályok is tornyosulnak, nem akarom azt mondani, hogy csak ilyenek, tehát a kulturális és lelki dimenziókat, amikről az előbb beszéltem nem tartom elhanyagolhatónak. De azt látom, hogy olyan akadályok is tornyosulnak a családvállalás, családalapítás útjában, amelyek egyébként okos döntésekkel elháríthatók.

Nyilván Önök ma ezeket sorra fogják venni. A biztonság kérdése, van-e munka, van-e hol lakni, van-e rendes iskola ebben az országban, olyan-e az ország szellemi közélete, ami nyugodt kiegyensúlyozottságot áraszt. Adókedvezmények kérdése, családi adózás ügye, otthon teremtési támogatás ügye. Ezek mind olyan kormányzati döntések, amelyek bár látszólag közgazdasági mezben jelennek meg, valójában demográfiai célzatúak. A másik tudás, amit összegyűjtöttünk - ezt alapvetően Mikola miniszter úrnak kell megköszönnöm -, amikor a népegészségügyi program tanulmányait állították össze, akkor derült ki a számunkra, hogy a halandóság ügyében is van itt egy érdekesség, aminek fontos talán hangot adnunk.

Ha a gyermekhalandóságot nézzük, amely egy társadalom civilizációs mutatói sorában talán az egyik legfontosabb, akkor Magyarország a gyermekhalandóság szempontjából nem áll rosszabbul, mint a nyugat-európai országok, ilyen egészségügyi rendszerben. Ami azt gondolom, hogy az orvosok munkáját, az orvosok odaadó munkáját húzza alá. Ilyen körülmények között is képesek a magyar orvosok arra, hogy a magyar gyermekhalandóság ne legyen rosszabb, mint a nyugat-európai, nálunk szerencsésebb fejlődési utat bejárt államoké. Ez egy nagyon fontos dolog.

A másik, ami ehhez kapcsolódik, hogy aki már megélte a 65 évet, annak az élete nem lesz rövidebb, az élettáv, az élet esélye 65 év után nem rövidebb, mint a nyugat-európai társáé. Nagyon fontos dolog.  Tehát nem arról van szó, hogy az idős emberek nálunk néhány évvel rövidebb kort élnek, meg mint nyugaton, hanem arról van szó, hogy az ekkora csecsemő haladóságunk ügyében álljuk a versenyt a nyugatiakkal és a 65 év feletti élethosszt tekintve sincs különbség a nyugat-európai államok átlaga és Magyarország között. Akkor miért alacsonyabb Magyarországon a halandóság, mint nyugat Európában? Ez itt a kérdés. És itt jutottunk el ehhez a másik tudáshoz, amire szeretném fölhívni a figyelmet, mert mi halunk meg azért. Ez a válasz. Mi halunk meg, a 40 évesek halnak meg. Az az önpusztító életmód,  amit folytatunk, az a szellemi közeg, amely körül vesz bennünket, az-az életfölfogás, amely meghatározza a mindennapjainkat, a 40-55 év közötti férfiak egy tekintélyes részét, egészen egyszerűen halálra ítéli. És miután Ők kiesnek a teljes statisztikai összességből, ezért Magyarországon úgy tűnik, mintha az élekor hossza a rövidebb volna, mint Nyugat-Európában. A baj, pedig ennél sokkal nagyobb, nem arról van szó mindösszesen, hogy emberségesebb időskort kell teremteni, és akkor ez a probléma megoldódik, hanem egy alapvetően más gondolkodásra van szükség arra vonatkozóan, hogy ne veszítsük el a 40 és 55 év közötti férfiak egy tekintélyes, nyugat-európai összevetésben példátlanul magas arányát.

És akkor azt gondolom, hogy az, amit nyugat-európai civilizációs mércének tekinthetünk egy közösség születésekor várható átlagos élethosszára vonatkozóan, ezt a civilizációs teljesítményt mi is el tudjuk érni. Ez a másik olyan tudás, amelyet az elmúlt 4 évben összegyűjtöttünk, azt sajnálom, hogy a megoldással ez idáig csak részlegesen sikerült előrukkolnunk. (…)

Aki tehát a magyar népegészségügy érdekében, a magyar demográfia érdekében tenni akar, annak elsősorban a biztonságot kell megteremtenie Magyarországon. Tehát nem egyszerűen arról van szó, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az ország mindenkori vezetői képesek-e biztonságos körülményeket teremteni, bár ez kétség kívül fontos. Én a lelki, kulturális és filozófiai problémákat hasonlóan fontosnak ítélem. A fiatal nemzedékeknél is kellene valamifajta eddiginél sikeresebb nevelési szándékot, nevelési eredményeket felmutatni. (…)

… át kellene alakítanunk az egyén és közösség egymáshoz való viszonyáról kialakított fölfogásunkat, a következők szerint. Itt most egy magyar gondolat következik, nem angolszász. „A történelem nagy titka, hogy a különböző társadalmi formációkat nem egyének alkotják. A különböző társadalmi formációkat nem egyének alkotják, és szabják meg, hanem társadalmi kapcsolatok. Kapcsolatok, kezdve a családon belüli viszonyoktól egészen az állampolgár kötelességéig például egymással vagy az állammal szemben. E kapcsolatok megszilárdításának legbiztosabb módja az intézményesítésük, amely spontán módon, tehát nem állami parancsra történik, olyannyira erős a vágy az emberi természetben a stabilitásra. Ez ugyanis arra készteti, hogy beilleszkedjen egy nála és az Ő magányosságánál tágasabb  egységbe. Amit hagyománynak vagy másképpen folyamatosságnak nevezünk az éppen az emberi kapcsolatok vízszintes és függőleges tengelye által alkotott koordináta rendszer, kiegészítve egy harmadik dimenzióval, az idővel.2 Amíg mi magyarok, a magyar nemzeti közösség kedves barátaim, nem tudja magát ebben a koordinátarendszerben elhelyezni, addig a demográfiai problémákra is csak időleges válaszokat tudunk adni. Hálás szívvel köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Polgári Magyarországért Alapítvány, 2009.


Forrás webcím (letöltve: 2019.10.17 - 00:35): http://szpma.hu/hir/59-DemografiaikonferenciaOrbanViktoreloadasareszletek.html