PMA webhelyen lett közzétéve (http://szpma.hu/)

Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében

Vasile Gheţau előadásának ismertetése   

2004. október 1-2, Nagyvárad és Félix-fürdő

Összehasonlító tanulmány a románok, a romániai magyarok, és Magyarország demográfiai adataival
Francia nyelvről fordította és összefoglalta Tolnay István

 
A tanulmány bevezetőjében rövid, a közelmúltra visszatekintő összehasonlítást végez a demográfiai adatok vonatkozásában. A két ország demográfiai tendenciáiban hasonlóságokat vél felfedezni: dinamikájában mindkettő csökkenő – Magyarországon 1982-től, Romániában 1990-től. Összetevői: a természetes növekedés, és a kivándorlás. A lakosság száma 1992-ben, Romániában 22,8 millió, Magyarországon 10,4 millió. A romániai magyarság létszáma ekkor 1620000.

     2002-ben Románia lakossága 21,6 millió, Magyarország lakossága 10,1 millió, a romániai magyarság létszáma 1430000.

     Változások 1992-2000 között:

     - lakosságcsökkenés:

                                      - Románia 1.120.000 (4,9 százalék)
                                      - Magyarország 190.000 (1,9 százalék)
                                      - romániai magyarság 190.000 (11,9 százalék)

     A magyarországi természetes csökkenés ugyan nagyobb, mint a romániai, ám ezt kompenzálja a bevándorlás, azért a magyarországi lakosság csökkenése csak 1,9 százalék.

     A lakosság életkorok szerinti struktúrája, a múlt század második felében sokat változott az állami beavatkozások miatt. 1950-1960 között mindkét országban igen alacsony volt a születések száma. A mélypont 1966-ban volt, ekkor Magyarországon, a gazdasági intézkedések nyomán szabályos növekedésnek indult, míg Romániában brutális robbanás következett be a drasztikus születésszabályozási intézkedések nyomán.

     Az 1999-től beindult apadás Magyarországon régebbi gyökerű, míg Romániában új fejlemény. Az öregedés erősebb a romániai magyaroknál, mint a románoknál, vagy Magyarországon.

     A termékenységi mutatók kapcsán a szerző felveti a cigány lakosság problémáját. A statisztika szempontjából nehézséget okoz, hogy míg a népszámláláskor a cigányok többsége vállalja identitását, addig születéskor és elhalálozáskor nem. A romániai magyarok termékenységi mutatója 9,2 ezrelék – alacsonyabb, mint a románoké mely11,8 ezrelék.

     Mind az egy nőre jutó gyermeklétszám, mind a születési arányok tekintetében hasonló tendenciák vannak a két ország vonatkozásában. Magyarországon viszont a nők később szülnek, mint Romániában. A romániai magyarok a kettő között helyezkednek el.

     A termékenység vonatkozásában a szerző nem lát különbséget a vallási különbözőségek alapján.

     A halálozási mutatók mindkét országban magasak. Sehol Európában nem ennyire magasak, mint ebben a két országban. Ezen belül is a legmagasabbak a romániai magyarok esetében.

     Az átlagéletkori kilátásaik jobbak a magyarországiaknak, mint a romániaiaknak, vagy a romániai magyaroknak.

 

     Milyen perspektíváink vannak tehát? Ha nem történik gyors és jelentős termékenység-növekedés, akkor mindhárom népesség sötét jövő elé néz. Optimális esetben, ha ez egyenlő 1,7 gyermek/nővel, akkor nem fog csökkenni a népesség.

 

     Ezen adatok alapján a 2025-re érvényes előrejelzés szerint a lakosság a következőképpen alakul:

-         Magyarország: 8,9 millió (csökkenés: 13 százalék)
-         Románia: 20,8 millió (csökkenés: 4 százalék)


A Szerző megállapítja, hogy a közelmúlt és jelen adatait és fejlődési irányát figyelembe véve, a romániai magyarok demográfiai csökkenése lesz a leglátványosabb. Számaránya erősen csökkenni fog a teljes lakossághoz viszonyítva. Optimizmusra ad okot általában, hogy a szív- és érrendszeri betegségek miatti elhalálozás csökkenő tendenciát mutat Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon is.

Végezetül a kormányok felelősségére mutat rá a jövő demográfiai helyzetének időben való kezelésében.

Polgári Magyarországért Alapítvány, 2009.


Forrás webcím (letöltve: 2019.11.18 - 17:04): http://szpma.hu/hir/91-AldasnepessegSorskerdesaKarpatmedenceben.html